Magyarország ugyanott tart, mint 150 évvel ezelőtt – a Zsiday Viktorral készült interjúnk legerősebb gondolatai

Zsiday Viktor befektetési szakember, a Hold Alapkezelő Citadella alapjának menedzsere volt a Téma legújabb adásának vendége. A beszélgetés legizgalmasabb témáiból adunk most egy kis ízelítőt.

Magyarország közelít a nyugathoz, de egyre lassabban, mint mások

Zsiday Viktor szerint Magyarország a nyugathoz való felzárkózásban nagyjából ugyanott tart, mint tartott 100-150 évvel ezelőtt: az egy főre eső magyar GDP nagyjából a európai átlag háromnegyedén áll és – történelmi adatokra alapozott becslések alapján – megközelítőleg ugyanilyen szinten állt a monarchia idején, a XIX. század végén, XX. század elején.

Hogy ugyanúgy állunk ennyi idő után, részben eredményként is felfogható, mert a szocializmus alatt, különösen a 70-es és 80-as években a magyar GDP az európai átlag felére esett, a rendszerváltás utáni gazdasági válság miatt pedig egy időre még alacsonyabb, nagyjából 45 százalékos szintre csökkent, innen tért vissza a 75 százalékos szintre. Felzárkózás tehát van, de tény, hogy Magyarországot ebben megelőzték más régiós országok. Hogy ez miért van, az érdekes gazdaságfilozófiai kérdés. Zsiday Viktor szerint a válasz az állam szerepválasztásában keresendő.

Trump vámjaitól függ minden

A jelenlegi gazdasági helyzetre térve Zsiday úgy látja, nagyon sok múlik azon, hogy Donald Trump valóban kiveti-e a kampányában ígért vámokat az Európából Amerikába importált termékekre, vagy ezt inkább zsarolási potenciálként akarja felhasználni. Ha ugyanis nem lesznek amerikai vámok, akkor Európában is lesz némi növekedés. Ebben az esetben Magyarországon is lehet valamekkora, jobb esetben akár 2-3 százalékos növekedés.

Ha viszont Európát megütik Trump vámjai, akkor az európai, és így a magyar gazdaság is várhatóan recesszióba fordul, és várhatóan nő a munkanélküliség. Ez Magyarországon azt jelenti, hogy Trump vámjaitól függ, folytatódhat-e az a reálbérnövekedés, amiben a kormány bízik. Igaz, Zsiday Viktor szerint az a bérnövekedés, amit a kormány a következő évekre előirányzott, meghaladja a termelékenység növekedését, így azt a magyar cégek igazából nem tudják kigazdálkodni.

Osztogatás lesz, kérdés, hogy miből

Azt viszont a befektetési szakember szerint aligha befolyásolják majd Trump vámjai, hogy a kormány a választások előtt hasonló osztogatásba kezd-e, mint kezdett a 2022-es választás előtt. Zsiday úgy látja, ez majdnem biztos, hogy megtörténik, mert a kormánynak nincs igazán alternatívája a jelenlegi politikai helyzetben, amikor a Tisza Párt ennyire szorongatja a Fideszt a felmérésekben.

Objektíven nézve viszont Magyarországon erre a költekezésre nincs meg a gazdasági lehetőség, mindenképpen a költségvetési hiány, az államadósság terhére érhető csak ez el. Ha a választások előtt a gazdasági környezet pozitívabb, nincsenek amerikai vámok, van európai növekedés, akkor az osztogatás legfeljebb kicsit feljebb tornázza majd az inflációt és gyengíti a forintot, de dráma nem lesz belőle. Ha viszont a rosszabb forgatókönyv érvényesül, akkor a magas államadósság, a szabadon lebegő deviza miatt nagyon balesetveszélyes egy ilyesfajta élénkítés.

Ha nem bánunk felelősségteljesen a forinttal, inkább mondjunk le róla!

A rekord gyenge forint-euró árfolyam kapcsán felmerül a kérdés, hogy jó-e Magyarországnak, hogy saját devizája van, nem vezettük még be az eurót. Zsiday Viktor elmondása szerint sokáig azon az állásponton volt, hogy Magyarországnak jobb, ha megtartja a forintot, mert ez is egy eszköz, amivel a gazdaságpolitika be tud avatkozni. Most viszont már úgy látja, hogy nem tudjuk felelősségteljesen használni ezt az eszközt, a forint évtizedek óta állandóan gyengül a nyugati mértékadó valutákkal szemben.

Azokban az országokban pedig, ahol nem bánnak felelősségteljesen a saját devizájukkal, az elveszti a jelentőségét, beindul a spontán dollarizáció/euroizáció. Ez Magyarországon is beindult, egyre többen teszik át a megtakarításaikat euróba, és ami pénz egyszer euróba vándorolt, az Zsiday Viktor tapasztalatai szerint már sosem jön vissza. Ha pedig előbb-utóbb úgyis elveszítjük a forint szabályozó szerepét, akkor érdemesebb arra törekedni, hogy vezessük be az eurót. „Ha ez nem megy nekünk” – mondja Zsiday – „akkor inkább rakjuk magunkra ezt a kis bilincset vagy kötőféket, mert ez ránk fog kényszeríteni valamiféle felelősségteljességet”.