„Életének 86 évében tegnap meghalt dr. Móricz Imre mérnök. Móricz Zsigmond fia volt, akként is élt. (…) Hétéves volt, amikor Móricz Zsigmond meghalt, de egész életében vallotta, hogy kitartását, hitét, világlátását apjának köszönhette” – fogalmaz a dr. Móricz Imre gépészmérnök haláláról szóló Facebook-bejegyzésében Nyáry Krisztián író.
Móricz Imre Litkei Imre néven született 1935-ben, édesanyja Litkei Erzsébet, Csibe volt, az apa személyét nem jegyezték fel a születéskor, csak annyit, hogy tud a gyerekről, és segíti a családot. Móricz Zsigmond a hivatalos életrajz szerint Litkei Erzsébetet lányaként örökbe fogadta, majd fiát, Imrét is. Csak a közelmúltban derült ki, írja Nyáry, hogy Litkei Erzsébet valójában az Árvácska írójának utolsó szerelme volt.
„A mérhetetlen szegénységből Pestre került gyereklány alkalmi prostitúcióból élt, s vélhetőleg így ismerkedett meg Móriczcal is. Az alkalmi ismeretségből később sajátos múzsa-művész kapcsolat, majd élettársi viszonyt alakult, amit az író környezete nehezen fogadott el. A lány örökbefogadására azért került sor, mert a házas, de feleségétől, Simonyi Máriától külön élő Móricz valamilyen módon legalizálni akarta a kapcsolatukat. Nem tudni pontosan, az író mikor és miként szembesült azzal, hogy Csibének van egy kisfia, akit nevelőszülők nevelnek.”
Csibe fia, Imre azután került állami gondozásba, majd nevelőszülőkhöz, hogy édesanyja 11 hónapos korában kétoldali tüdőgyulladást kapott, és fiát nem tudta ellátni. „Móricz Imre visszaemlékezése szerint anyja rendszeresen látogatta, és már 1937-ben megjelent vele az író is.”
Mivel Imre anyja apukának szólította Móriczot, ő nagypapának kezdte hívni az írót, aki már iskolás volt, amikor bejelentették, hogy magukkal viszik Leányfalura. Móricz Zsigmond ezután hivatalosan is gondozásba vette a fiút, ekkor lett a neve Móricz Imre. Érkezése ugyanakkor nem aratott osztatlan örömet az író felnőtt lányai körében. Móricz Virággal később sem sikerült rendeznie a viszonyát, Móricz Lilivel azonban igen. Imre azonban nem élvezhette sokáig ezután az író gondoskodását, mert a következő tanév elején a 63 éves író agyvérzést kapott, állapota válságos volt. A kisfiú többet nem léphetett be a szobájába.
„Szobájának ajtaja nyitva volt, így beláttam hozzá, amikor az emeletre indultam valamiért. Szótlanul feküdt a nagydíványon, arca fehér volt, s úgy éreztem, hogy a szemeivel kísér, amíg el nem tűntem a lépcső fordulójában. Nem mertem odamenni ágyához, elbúcsúzni tőle. Aztán elvitték...” – idézett Nyáry Móricz Imre visszaemlékezéséből.
Édesanyja később újraházasodott, ő pedig a debreceni kollégiumba járt, oda, ahová Móricz Zsigmond is. Az édesanya mindig fontosnak tartotta, hogy fia ápolja Móricz emlékét: „Mikor a nevelőapámat apunak szólítottam, félrehívott, és azt mondta: ne hívd őt így, mert a te apád Móricz Zsigmond.”
Hamar Péter 2007-ben megjelent, Csibéről írt könyvében felvetette, hogy az író és fia külső hasonlósága sem lehet véletlen. Szerinte ugyanis az az író nem 1936-ban találkozott először Csibével, hanem legalább egy évvel korábban, és ő volt a lány gyermekének vér szerinti apja. Ez végül sosem igazolódott be, ugyanakkor Móricz Imre számára az író volt az apa: „Én úgy gondolom, nem azé a gyermek, aki nemzi, hanem aki felneveli. Engem Móricz Zsigmond nevelt, ő fogta a kezem egész életemben. Halála után is, ma is, holnap is, amíg csak élek. Számomra ő az apa.”
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.