Megvisel, hogy ott kell hagynom az anyámat

2020. december 24. – 11:07

frissítve

Megvisel, hogy ott kell hagynom az anyámat
Látogatószóba a pécsi Szentlőrinc Gondozóotthonban – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Szeptember óta kijárási és látogatási tilalom van érvényben a szociális intézményekben, emiatt a kapcsolattartás csak korlátozottan működik, ami a bezártsággal együtt komoly pszichés megterhelést jelent a gondozottak számára, főleg így karácsony táján. 100 ezer embert érint a probléma, Az egyik pécsi idősotthonban a raktárhelyiséget alakították át, hogy a lakók biztonságos körülmények között találkozhassanak szeretteikkel, máshol az udvarban oldják meg, hogy a hozzátartozók élőben is láthassák egymást. Az ünnepekre tekintettel az országos tisztifőorvos nemrég enyhített a korlátozásokon, de nem biztos, hogy mindenki tud élni ezzel.

A szeptember elején bevezetett kijárási és látogatási tilalom miatt a bentlakásos szociális intézményekben élő idősek, pszichiátriai betegek, fogyatékkal élők, szenvedélybetegek és hajléktalanok hónapok óta nem hagyhatják el az intézményüket és családtagjaikkal is csak korlátozottan tudnak találkozni. A bezártság, a kapcsolattartás nehézkessége és a megfertőződéstől való félelem komoly pszichés és mentális megterhelést jelent az ellátottak számára, különösen így karácsonykor. A hozzátartozóknak sem könnyű, hogy nem láthatják ápolásra, gondozásra szoruló szeretteiket, legfeljebb telefonon vagy Skype-on beszélhetnek velük.

Ezen próbált némileg enyhíteni Müller Cecília országos tisztifőorvos december elején kiadott ajánlása, ami bizonyos megkötésekkel lehetővé teszi az intézmények elhagyását, illetve a látogatást. Ez történhet az intézmény udvarán felállított fűthető sátorban vagy konténerben, esetleg az épületen belül kialakított látogató szobában, például úgy, hogy a családtagok plexifallal választják el egymástól. A végstádiumban lévő betegekhez hasonlóan a betegség vagy valamilyen fogyatékosság miatt ágyhoz kötött gondozottakat az intézményen belül is látogathatják a hozzátartozók, de legfeljebb ketten és maximum 30 percre. Erre azért ad lehetőséget a tisztifőorvos ajánlása, mert az intézmények többségében nincs mozgatható betegágy vagy lift. A Népszava cikke szerint nem minden intézmény tudja megoldani, hogy külön helyiséget biztosítson a látogatásokhoz (a sátorról és a konténerről nem is beszélve), és a látogatások megszervezése, a látogatók beosztása sem feltétlenül egyszerű feladat.

A kijárási és látogatási tilalom elég sok embert érint, Magyarországon körülbelül 1600 bentlakásos szociális intézmény működik, közel 100 ezer embert látnak el ezekben. A szigor valahol indokolt, a szociális otthonok lakói – fizikai állapotuk vagy életkoruk miatt – különösen veszélyeztetettnek számítanak járványügyi szempontból, Belgiumban például több mint 10 ezren haltak meg idősotthonokban a koronavírus következtében.

Látják, milyen károkat okoz a bezártság

A Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő Fogyatékosok Átmeneti Gondozóháza 20, enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékkal élő felnőttnek biztosít átmeneti elhelyezést Pécsen, ami a lakhatáson kívül étkeztetést, különböző szabadidős programokat, terápiás és képességfejlesztő foglalkozásokat is magába foglal. Azoknak igénylik ezt az ellátást, akik nem teljesen önellátóak, vagy a szülők nem tudják őket gondozni, mert már idősek. „Kiöregszenek mellőlük a szülők, és előbb-utóbb adódik olyan krízishelyet, ami miatt rászorulnak erre a szolgáltatásra”, mondta az Életminőség-fejlesztő Szolgáltatások Intézménye igazgatója, Gyurok Ernő. Azt tapasztalták, hogy a bezártság intellektuálisan és személyiségfejlődésben is visszavetette a lakóikat, kevésbé tudták alkalmazni a korábban megtanult készségeket. Mint bármelyik ép ember, ők is elkezdtek szorongani a járvány okozta bizonytalanság miatt, kényszercselekvések jelentkeztek náluk.

„Kihozott olyan pszichiátriai problémákat a helyzet, amiket nem is gondoltunk volna. Látjuk, hogy a felszín alatt a bezártság milyen károkat tud okozni.”

A járványügyi előírásokat gond nélkül betartják a gondozottak, legfeljebb nem teljesen értik az összefüggést, miért van szükség a maszkviselésre és a gyakoribb kézmosásra, tette hozzá az igazgató. Eddig nem történt megbetegedés az otthonban, vagy legalábbis nem tudnak róla.

Máskor a lakók bármikor kijárhatnak az intézményből, sokszor a családjuknál töltik a hétvégéket, a járvány miatt teljesen felborult a megszokott működés. Azzal próbálják kicsit oldani a bezártságot, hogy a sport és szabadidős tevékenység címén rendszeresen kiviszik őket egy rövid sétára a közeli parkba, a gyermek- és fogyatékosotthonokban ugyanis ezt megengedi az eljárásrend.

Hozzátartozóikkal viszont csak a kerítésen keresztül, a távolságot megtartva tudnak találkozni a járvány kezdete óta. Két régebbi gondozottjuk, Zsuzsi és Kriszti is így beszélgetett az anyjával, amikor meglátogattuk a pécsi intézményt. Körülbelül a lakók felét látogatják rendszeresen; van, akinek az ország másik felében élnek a rokonai, ezért ritkában tudnak eljönni hozzá, az idősebbek közül többeknek pedig már nem is élnek a rokonaik.

Kriszti az intézmény egyik legrégebbi ellátottja, idén anyja nélkül kell töltenie a karácsonyt – Fotó: Bődey / János Telex

Kriszti lassan harminc éve jár a nappali ellátásba, egy éve került be az átmeneti szállásra, miután az anyja infarktust kapott, és nem volt aki ellássa. Zsuzsi hasonló okból költözött be, idős anyja már nem bírta egyedül ellátni. Zsuzsi anyja néhány percre lakik az otthontól, ezért hetente többször is meg tudja látogatni a lányát, ilyenkor mindig visz neki gyümölcsöt vagy valamilyen édességet. „Nem könnyű, de próbálunk minél többet jönni, mert jobban tudnak alkalmazkodnak, ha minket is látnak. Azon csodálkozom hogy ennyire jól bírják ezt a helyzetet ezek a gyerekek”, mondta. Talán annyi jó oldala van a mostani bezártságnak, hogy később nem lesz akkora váltás a lányának, ha tartós bentlakásos intézménybe kerül át, magyarázta. Eddig mindig együtt töltötték az ünnepeket, idén erről is le kell mondaniuk. „Ez van, ezt kell elfogadnunk.”

Nem mindenhol működött a kapcsolattartás

A Társaság A Szabadságjogokért nyáron két esetben is az ombudsmanhoz fordult, mert álláspontjuk szerint több esetben sérült a bentlakásos szociális intézményekben élő fogyatékos és idős emberek kapcsolattartáshoz való joga. Az egyik észak-magyarországi fogyatékos otthonban hiába álltak rendelkezésre digitális eszközök, azokat a lakók nem használhatták a személyes kapcsolattartás pótlására. Az ombudsman is megállapította a jogsértést. Egy másik ügyben egy pécsi szervezetet fordult az ombudsmanhoz a TASZ segítésével; beadványukban arra hívták fel a figyelmet, hogy az első hullám meghozott intézkedések szükségtelenül és aránytalanul korlátozták az intézetben élők jogait, a Nemzeti Népegészségügyi Központ határozataiban foglalt jogkorlátozások észszerűtlenek voltak. A TASZ szerint a járvány elleni védekezése sem indokolhatja a lakók jogainak észszerűtlen korlátozását, így például azt sem, hogy hónapokra hermetikusan elzárják őket a külvilágtól.

Fél óra alatt beteltek a látogatási időpontok

A Pécsi Egyházmegye fenntartásában működő pécsi Szentlőrinc Gondozóotthonban is tapasztalták, mennyire megviseli a lakókat a bezártság és a látogatások hiánya, feszültebbek, idegesebbek voltak, mint máskor. Ráadásul a vírus sem kerülte a 120 fős idősotthont: közel ötvenen fertőződtek meg a lakók közül, a legtöbben tünetmentesen vészelték át a betegséget, de volt aki vélhetően a koronavírus szövődményeibe halt bele, mondta Szücs Attila András, az intézmény vezetője.

Szücs Attila András, a pécsi idősotthon vezetője – Fotó: Bődey János / Telex

Hogy valamiképpen pótolják a személyes találkozásokat, nyár végén az egyik raktárhelyiséget látogató szobává alakították át: a családtagok egy vastag plexifal választja el, mikrofonon keresztül tudnak egymással beszélni. Ehhez a gondozottaknak el sem kell hagyniuk az épületet, a szoba belülről is megközelíthető, illetve kerekesszékben azokat is le tudják vinni, akik amúgy nehezebben mozognak. „Az a feladatunk, hogy a lehető legjobb életminőséget biztosítsuk a lakóknak, ebbe a kapcsolattartás is beletartozik, mondta az intézményvezető.

Szücs Attila András szerint elsősorban adottság kérdése, hogy hol lehet hasonló szobát kialakítani. Nekik szerencséjük van, mert a helyiségnek van egy külső bejárata is, így anélkül találkozhatnak a hozzátartozóik, hogy a látogatók magába az intézménybe belépnének, ez viszont kevés helyen van így. A szoba kialakítása nem került hatalmas összegbe, körülbelül 100 ezer forintot költöttek rá. A megoldásnak gyorsan híre ment, más idősotthonokból is érdeklődtek, hogyan alakították ki a szobát.

A fertőzések miatt egy időre leállt a karanténlátogatás, de a karácsony közeledtével múlt héten újra megnyitották a szobát. Fél óra alatt szinte az összes időpont betelt, ami mutatja, mekkora igény van arra, hogy a családtagok élőben is láthassák egymást. Amikor ott jártunk, egymás után jöttek a látogatók, csak addig volt szünet, ameddig egy tetőtől talpig védőruházatba öltözött dolgozó fertőtlenítette a helyiséget. A látogató szoba reggeltől kora estig üzemel, szombatonként is nyitva van, hogy azok is jöhessenek, aki munkájuk miatt hétköznap nem tudnának. Karácsonyig december 23-án fogadtak utoljára látogatókat, mivel megoldhatatlan lenne, hogy az ünnep alatt mindenki találkozhasson a szeretteivel.

A látogatások sorát csak addig szakítják meg, amíg fertőtlenítik a szobát – Fotó: Bődey János / Telex

Így is lesznek olyan gondozottak, akiket hazavisznek az ünnepek idejére. Az eljárásrend szerint ezt megtehetik, a visszatéréshez két darab, 48 órán belül készült negatív PCR-tesztre van szükség, illetve 10 napra karanténba kerül utána a lakó. A fertőzésveszély miatt azonban inkább nem kockáztatnak a családok. Mindössze 1-2 lakó jelezte idén, hogy szeretne hazamenni, ami nagyon alacsony szám az elmúlt évekhez képest.

Még a világháború sem volt ilyen rossz

Kulcsár Erika 81 éves anyjához jött, nővérével felváltva látogatják. A járvány előtt hetente kétszer-háromszor is bementek hozzá, most be kell érniük ezzel az egy alkalommal. ”Annyian vagyunk, hogy örülünk, hogy mindenkire jut idő.„ Az anyja azután került az idősotthonba, hogy három éve stroke-ot kapott, és félig lebénult. Nem volt egyszerű a plexin keresztül beszélgetniük, mivel az anyja nem igazán hall jól, és az sem könnyítette meg a kommunikációt, hogy a maszk miatt a szájáról sem tudta leolvasni, hogy mit mond.

Kulcsár Erikát meglepte, hogy ezek a találkozások jobban megviselik, mint máskor – Fotó: Bődey János / Telex

Meglepte, hogy ezek a találkozások sokkal jobban megviselik lelkileg, mint egyébként, valamiért nehezebb ott hagynia az anyját.

”Fura, nem gondoltam volna, hogy így lesz. Hiába tudom, hogy jó helyen van, mégis megvisel. Korlátozva vagyok, nem láthatom amikor én akarom.„

A körülményekhez képest egész jól viseli a bezártságot az anyja, bár a közösségi programok nagyon hiányoznak neki, idén a közös ünnepség is elmarad az otthonban. Főleg a családja miatt aggódik, rajtuk keresztül éli meg a járvány okozta problémákat. Az első években még hazavitték magukhoz karácsonyra, később már inkább ők mentek be hozzá az otthonba, mert nem akart kiszakadni a megszokott közegéből, idén viszont ezt is ki kell hagyniuk.

Bencs Kamilla három családtagja is az otthonban él, ekkor 96 éves anyósát látogatta – Fotó: Bődey János / Telex

Bencs Kamilla három hozzátartozója is a pécsi idősotthonban él, akkor éppen 96 éves anyósát látogatta meg, másnap anyja és nagynénje volt soron. ”Mindenki nagyon várta már, hogy találkozhassunk. Nem az igazi így plexin keresztül, de mégis több annál, minthogy csak telefonon beszéljünk, sokkal személyesebb.” Nagynénje már hét éve él az otthonban, így adta magát, hogy anyját is anyósát is ott helyezzék el, a családnak is egyszerűbb, hogy egy helyen tudják őket meglátogatni.Anyja szerette volna, hogy hazavigyék karácsonyra, de elővigyázatosságból úgy döntöttek, hogy a járvány miatt most jobb, ha az otthonban marad. A tesztelést sem tudták volna megoldani, illetve azt sem akarták, hogy az ünnepek után napokra karanténba kerüljön. Amúgy is az anyja viseli legrosszabbul hármuk közül a bezártságot, nagyon a rossz a hallása, ezért nem igazán tudnak telefonon beszélni, azt reméli, hogy élőben jobb lesz a helyzet. Anyósa meglepően jól éli meg a nehézségeket, ironikusan azt szokta mondani, hogy:

megélte a második világháborút is, de még az sem volt ilyen rossz.