Menővé tennék a fideszességet, ha belegebednek is

2020. szeptember 29. – 16:03

frissítve

Menővé tennék a fideszességet, ha belegebednek is

Másolás

Vágólapra másolva
  • A Fidesz évek óta igyekszik hatni a fiatalokra, de eddig nem sikerült tuti receptet találni a megszólításukra.
  • A tavalyi őszi önkormányzati választás fordulópontot jelentett a történetben, a párt körüli megmondóemberek részben a fiatal választók elpártolásával magyarázták a végeredményt.
  • Innentől kezdve a Fidesz intenzívebben elkezdett próbálkozni, voltak „politikai kiigazítások” a 30-35 alattiak megnyeréséért, a háttérben pedig elindult az eddiginél hatékonyabbnak szánt médiaarzenál kitalálása.
  • 2020 közepétől fokozatosan beindultak az előkészített projektek, sok százmilliós tételekkel megtámogatott új és újrapozicionált szereplők jelentek meg a kormánypárti térfélen.
  • Ebben a cikkben bemutatjuk, miről és hogyan igyekszik mostanában meggyőzni a Fidesz a fiatal választókat.

„A fiatalokkal azt kell megértetni, hogy lázadni menő, nem kell egyformának lenni, nem kell beállni a fősodorba csak azért, mert az a könnyebb. Aki nem szereti a sablonos dolgokat, és aki valódi lázadó, menő szeretne lenni, annak nincs más esélye, mint az, hogy konzervatív legyen”

– ezt Kovács István, a nemrég indult, kormánypárti Megafon Központ vezetője mondta egy nyári interjúban, és amilyen önellentmondásnak hangzik az állítás, olyan megkérdőjelezhetetlen igazsággá vált mostanság a Fidesz-közeli véleményformáló-buborékon belül.

A konzervatívnak lenni = menő tematikát már jó ideje próbálja különféle csatornákon sulykolni a kormányoldal, de az elmúlt hónapok a korábbi mércével mérve szokatlanul intenzívre sikeredtek ezen a fronton: jobboldali közösségimédia-hadosztály képzésével, 30 év alattiakat célzó tévé indításával, bulvárosan kormányhű, redizájnolt híroldallal próbálják átvinni a lázadó jobboldali életérzést és a többi kormánypárti üzenetet. Mindez nem véletlen, mostanra értek be a Fidesz környékén tavaly ősszel kitört fiatalpánikból kinőtt projektek.

Kiemelt téma lett, visszafelé sült el

A fiatalok megnyerése általában sem könnyű menet a politikai erőknek, de különösen megszenvedhet ezzel egy 10+ éve hatalmon lévő, önmagát konzervatívként definiáló párt: ez egyszerűen nem az a csomag, amire maguktól tömegével harap a tizen-huszonéves korosztály. A problémát felismerve a Fidesz évek óta próbál működő modellt alkotni a fiatal szavazók behúzására és a saját utánpótlása kitermelésére. A legkézenfekvőbb eszköz ehhez értelemszerűen a sajtó és az online felületek használata, a fideszes stratégák legalább négy-öt éve ügyelnek is rá, hogy legyen a médiaportfólióban kifejezetten a 30-35 év alattiakra lövő médium, és tudatosan építik a kormánypárti jelenlétet a közösségi médiában.

Viszont míg korábban a fiataltéma csak mellékvágányként volt jelen, valamikor a tavaly őszi önkormányzati választás után hirtelen megváltozott a helyzet. A kormányhű médiát elárasztották azok a hangok, amelyek szerint az eddigi eszközök elégtelenek, a jobboldal (ellentétben a balliberális ellenzékkel, elsősorban a Momentummal) nem tudja megszólítani a fiatalokat, ennek pedig súlyos következményei lehetnek. Hogy ez a félelem mennyire indokolt, arra a cikk végén visszatérünk.

A felhorgadó belső elégedetlenség első körben néhány személyi és enyhe irányvonalbeli változást hozott, látványos volt, hogy a Fidesz igyekezett fiatalokat (és nőket) pozíciókba tenni, télen ilyen volt például Szentkirályi Alexandra kormányszóvivői kinevezése, és a korábban inkább ekézett zöld témát is elkezdte felkarolni a párt. Akadt felemásra sikerült akció is: megtették ifjúságügyi helyettes államtitkárnak az akkor 22 éves, diplomával még nem rendelkező Rácz Zsófiát, akinek utóbbi tulajdonságai miatt – jelentős visszatetszést kiváltva – külön törvényt kellett módosítania a parlamentnek. Rácz feladata elvileg az lenne, hogy a saját hangjukon szóljon a fiatalokhoz, becsatornázza igényeiket a kormányzati döntéshozatalba. Facebook-oldala alapján a helyettes államtitkár szorgalmasan látogatja a hivatalos irányvonalba illeszkedő eseményeket (átadások, gyerektáborok, Fidesz-közeli ifjúsági szervezet nyári szabadegyeteme), de tevékenysége eddig nem túl átütő. A független sajtóval, ahol a kormánnyal szemben szkeptikus fiatalokat érhetne el, nem áll szóba, és összhatásában sem azt a menő, laza, szókimondó, emberközeli képet jeleníti meg, amit a jobboldalon úgy hiányolnak a saját táborból.

Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár beszél a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjak átadásán a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) budapesti székházában 2020. október 1-jén.
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

A 888-fiaskó

A kormányzati munkához persze nem is passzol ez a szerep, így az őszi „elveszítjük a fiatalokat”-pánik után várható volt, hogy karakteresebb hangokat is elkezdenek felépíteni a kommunikációs térben. Az ilyen projektek természetes közege az online média, aminek 30-35 év alattiakra célzó szegmensében eddig sem maradt teljesen szócső nélkül a Fidesz – viszont az első nagyobb szabású próbálkozásról, a 888.hu-ról négyévnyi működés után lassan kimondhatjuk, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A G. Fodor Gábor (GFG) politológus, fideszes stratéga szárnyai alatt létrejövő portálnak a kezdetektől nyilvánvaló célja volt a fiatalok megszólítása: a provokatív témaválasztás és stílus, a mérethez képest nagy hangsúly a videós tartalmakon, az erős közösségimédia-jelenlét és a huszonévesekből álló stáb mind alkalmassá tehette volna a 888-at erre a szerepre, de valahol hiba csúszott a gépezetbe. A portál kezdetben legalább botrányokkal fel tudta hívni magára a figyelmet (az indulás után nem sokkal azzal kerültek be mindenhova, hogy leközölték Tóbiás József akkori MSZP-elnök feleségének fiatalkori meztelen képeit). Később azonban totális érdektelenségbe fulladt az időközben a Mediaworksbe, majd azzal együtt a KESMA-ba olvadt projekt. Az elszürkülés hátterében információink szerint az áll, hogy 2019 eleje óta (amikor a portál egy meghatározó arca, Oláh Gellért karlendítés-botránya miatt felmondott) a GFG vezetésével és az Oláh-ügy kezelésével való elégedetlenség miatt lecserélődött nagyjából a teljes stáb. Mostanában nagyobb részt gyakornokok töltik fel tartalommal az oldalt, akik MTI-híreket és külföldi lapszemléket tesznek be szerző nélkül, a lap impresszumában már egyáltalán nem is szerepelnek nevesítve újságírók.

Ha más maradandót nem is alkotott a 888, a mostanában agyonsulykolt mottó (fiatalként konzervatívnak, jobboldalinak, fideszesnek lenni menő, lázadó dolog) már náluk is megvolt, az oldal a „csatlakozz a lázadókhoz” szlogennel indult. Időközben pedig érkeztek a térfélre új jelentkezők, akik más platformokon, az eddigi volumennél messze nagyobb háttértámogatással próbálhatják meg sikerre vinni. Csakhogy hiába tolnak százmilliókat ezekbe a projektekbe, egyelőre nagyon élénk fantázia kell hozzá, hogy elképzeljük, amint a Pesti TV (tehát még egyszer: egy televíziócsatorna), a ráncfelvarráson átesett és influenszerkampánnyal megtolt Origo vagy a Megafon Központ által kinevelt jobbos közösségimédia-celebek széles huszonéves rajongótábort építenek fel.

Jobboldali Facebook-harcosok a liberális cunami ellen

A színtér egyik új szereplője a Megafon Központ, ami intenzív Facebook-kampánya mellett azzal keltett feltűnést, hogy más új kezdeményezésekhez képest elképesztően sok felületet kapott a médiában. Az alapító Kovács István végigturnézta szinte a teljes Fidesz-hű sajtót és a közmédiát, a Mandinertől kezdve az Origón és a Pesti Srácokon át az M1-ig mindenhol készült vele interjú, amelyben kifejthette az új szervezet célját: felerősíteni a jobboldali hangokat a közösségi felületeken. A Megafon üzenete összecseng a központi narratívával: bár az emberek többsége jobboldali (konkrétabban fideszes), a nyilvánosságban el vannak nyomva a „konzervatív hangok”, a kommunikációs tér még sok év Fidesz-kormányzás után is a liberális és baloldali mondások irányába lejt.

Ez az olvasat végigkíséri a kormány és a párt történetét, Orbán Viktor éveken keresztül emlegette rendszeresen a jelentős baloldali túlsúlyt, ezzel mintegy legitimálva a kormánypárt médiapiaci nyomulását és az olyan manővereket, mint a több mint száz médiaterméket tömörítő KESMA létrehozása. Tavaly már úgy tűnt, a miniszterelnök nagyjából elégedett a viszonyokkal, amikor arról beszélt, hogy a hazai sajtóban „a baloldalnak maximum 60, de inkább csak 50 százaléka van, és a keresztény-konzervatív jobboldalnak szintén 40-50 százaléka van”, bár azóta volt néhány fejlemény (például az Index pénzügyi pórázának szorosabbra vonása vagy a Klubrádió frekvenciájának elvétele), ami arra utal, hogy az úthenger nem állt meg.

A Megafon most azt próbálja sulykolni, hogy a balliberális előny a közösségi médiában is tetten érhető (sőt, az ilyen tartalmakat egy összehangolt hálózat finanszírozza), ők pedig azokat akarják segíteni, akik tennének ez ellen:

„Cunamiként jönnek szembe veled a nyílt társadalom hálózata által finanszírozott tartalmak? Szeretnél valamit tenni ez ellen? Olyan sok mindent szeretnél elmondani, viszont nem tudod, hogyan vágj bele? Vagy már esetleg meg is próbáltad, de átütő sikert még nem tudtál elérni? Facebook, Instagram, online tartalomgyártás?

A Megafon Központ segít neked! Mi nem akarjuk megmondani, hogy mi legyen a véleményed, mégis szeretnénk, ha te is hallatnád a hangodat”

– áll a honlapjukon. A Megafon ingyenes, négynapos képzést hirdetett szeptemberre, amelyre állítólag több mint kétezren regisztráltak, közülük választották ki Kovácsék a legígéretesebb százat. Ők hat csoportba osztva vehetnek részt a közösségi médiás fejtágításon még az idei évben, szóval van rá esély, hogy heteken belül találkozhatunk a hatékonyra csiszolt jobboldali youtuberek és „profi Facebook-harcosok” tartalmaival.

De miből van pénz erre? A Megafon mögött a májusban bejegyzett Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft., az alapító Kovács István interjúkban azt nyilatkozta, az anyagi erőforrások előteremtéséhez „számos üzletembert keresett meg”. Azt azonban nem árulta el, kik tettek tőkét a cégbe (mint mondta, „az illetők nem akarják arccal és névvel felvállalni”, hogy befektettek), és egyáltalán mennyi pénzről beszélünk. A Megafon intenzív Facebook-kampányt folytatott az indulását követő időszakban, ezért meg akartuk nézni, mennyi pénzért hirdették a posztjaikat, de a Facebook Ad Library nyilvántartása szerint (ahol hivatalosan minden reklámköltés követhető) a központnak még egyáltalán nem futott hirdetése.

Írtunk a Megafon emailcímére, hogy megtudjuk, hogyan lehetséges ez, mennyiért hirdettek, illetve hogy kiktől, nagyságrendileg mennyi pénzt kaptak projektre, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. Kovács István korábban annyit elárult a Pesti Srácoknak, hogy – az indulásig legalábbis – nem tett pénzt a Megafonba sem Tiborcz István, sem Mészáros Lőrinc, de az ő adományaikat is szívesen fogadják, ha egyetértenek a céljaikkal.

A fiatalosan kormányközeli Facebook kisebb nyilvánosságot kapott, de szintén az utóbbi időben aktivizálódott szereplője az Axióma Intézet. A hozzá tartozó kft.-t és az Axióma Kulturális Alapítványt Giró-Szász Áron, a „keresztény mozgalmakkal és keresztény közösségekkel való kapcsolattartással és támogatással összefüggő feladatok” miniszterelnöki megbízottja alapította tavaly. Az Axióma kevesebbet aktuálpolitizál, inkább világnézeti, morális kérdésekkel, konzervatív identitásépítéssel foglalkozik a kormányközeli médiában szokatlanul visszafogott stílusban, a feldolgozott témák (pl. randizás) és a megjelenítés alapján értelmiségi fiatalokra célozva. Főprofiljuk a néhány perces animált infovideó, amelyben többnyire komplex problémák leegyszerűsített, jobboldali olvasatát adják át (a tájékoztatás irányultságát jól illusztrálja pl. az abortuszról készült anyaguk), de szerveznek fideszes vs. ellenzéki vitákat is egy-egy megosztó témában. Mivel az ilyen tartalmak előállítása munkaigényes műfaj, érdeklődtünk az Axiómánál, miből működnek. Finanszírozásával kapcsolatos kérdésünkre az intézet azt írta, magánalapítványként magánadományokból tartják fenn magukat. „Az állammal, illetve politikailag érintett szervezettel semmilyen kapcsolatban nem állunk, üzleti tevékenységet nem végeztünk. Ahhoz, hogy fennmaradhassunk, komoly figyelmet szeretnénk fordítani a közösségi finanszírozásra” – közölték.

Fiatalokat hódítani tévével ¯\_(ツ)_/¯

A fiatalos Fidesz projekt zászlóshajója és legnagyobb beruházása egyértelműen a szeptember 14-én hosszú előkészítés után elindult Pesti TV. A Pesti Srácok csapata a 888 elszürkülésével párhuzamosan kezdett felemelkedni mint karcos, a 35 alatti korosztályt is erőteljesen célzó szerkesztőség. A PS azonban önmagában nem elég nagy hatású felület a mostanra tervezett egészpályás letámadáshoz, napi felhasználók szintjén a 888-hoz hasonló, 30-40 ezres elérése van. A náluk megjelenő anyagok viszont gyakrabban tudják tematizálni az online felületeket (szemlék, rajongó vagy felháborodott Facebook-reakciók szintjén), a szerzők közül pedig többen kipróbálták már magukat tévés műfajokban (pl. a Hír TV-n futó Keménymagban és Informátorban), így logikus lépésnek tűnhetett videós irányba mozdulni.

Az azonban rejtély, 2020-ban miért egy tévécsatornától reméli a Fidesz, hogy hatékony lesz a fiatalok megszólításában.

A Pesti TV ugyan online is nézhető, de a tinik és huszonévesek kedvenc felületén, a YouTube-on nincsenek fenn hivatalos fiókkal, nem egyértelműen beazonosítható accountokkal töltenek fel anyagokat (ez vélhetően azzal van összefüggésben, hogy a pedofilvideós eset óta a Pesti Srácokat nem engedi regisztrálni a YouTube). Az elsősorban tévére épülő modell még az online jelenlét mellett is gátja lehet elérés növelésének a tévét gyakorlatilag egyáltalán nem néző korosztályban, már csak a műfajok miatt is. Az indulás után látszik, hogy hiába az igyekezet és az „#influenszer televízió” öndefiníció, a tartalom nem sikerült túl fiatalosra: a kínálat gerincét stúdióban felvett magazinok és beszélőfejes műsorok adják, amelyekbe próbálják ugyan becsempészni a tizen-huszonéveseknek vonzó témákat (például több műsorban tervezik „influenszerek ütköztetését”, és lesz gamermagazin is), de attól még ezek stúdióműsorok maradnak. A valakik valamiről beszélgetnek (+ néhány bejátszás) műfaja egyébként önmagában nem feltétlen lenne rossz, a YouTube jelentős részét is ilyen tartalmak adják, de a dolog fontos komponense, hogy ott organikusan felépült rajongótáborral rendelkező figurák szólnak elsősorban a saját feliratkozóikhoz, és az egész sokkal lazább, mint bármilyen tévés formátum.

Egyelőre nem tudhatjuk, hosszabb távon mennyire fog működni a klasszikus tévés zsánerek fiatalítása és a Pesti TV saját arcainak felépítése ebben a mezőnyben, de az első időszak adásait megnézve a projekt nem tűnik valami meggyőzőnek (vagánynak, lázadónak, stb.), és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk. Anélkül, hogy jobban elmerülnénk a tévékritika műfajában, néhány műsor és rövid tartalmi összefoglalójuk a tévé honlapjáról:

  • Boomerlázadás: „Fiatalok kontra idősek: generációk harca egy asztal és különböző témák körül. A műsorban a fiatalokat érdeklő és őket érintő témákkal szembesítjük a bölcsebbeket és idősebbeket, miközben a hagyományos, jobboldali értékek, a múlt történései, valamint történelmi jelentőségű eseményei is szerepet kapnak. Tartalmas, fiatalos, értékadó és húsbavágó. Ez a Boomerlázadás!”
  • Krokodilagy: „A vidék lázadása Fábry Szabolccsal. A műsorban a leghatározottabban és legkeményebben visszaszólunk a jobboldaliakat mucsaizó balliberális oldalnak és véleményvezéreiknek, akik szerint a vidékiek, a jobboldalra szavazók buta, »krokodilagyú«, gondolkodásra képtelen semmirekellők. Fábry Szabolcs és vendégei felveszik a kesztyűt és elégtételt vesznek!”
  • Ki ette meg a misszionáriust?: „»Mert a demokrácia terjesztése néha nem várt nehézségekbe ütközik…« Ki ette meg a misszionáriust? a Pesti TV mém- és iróniaparádéja, ahol szarkazmusba mártott pennával és csípős nyelvvel elemezzük ki a közösségi oldalalkon és az interneten vírusként terjedő, a fiatalok által is kedvelt mémeket és politikai tartalmakat. Mémek és a legfiatalabb generáció, kontra jobboldali publicisták. Zelenka Dóra és Bálint Botond a fedélzeten.”
  • A normálisok lázadása: „A Pesti TV abnormalitás ellen hangot emelő, és a normalitás mellett állást foglaló közéleti műsora, amelyben a hazai jobboldal közösségi oldalakon is harcoló véleményvezéreit, feltörekvő, maguknak helyet követelő arcait is bemutatjuk. A műsor, ahol szembemegyünk a balliberális fősodorral, ahol nem fogadjuk el, hogy a liberális elit akarja megmondani, mi a norma, mit kell gondolni és kihez kell igazodni. Itt a helye, lázadjon velünk!”
A Pesti Tv Politikai hobbista című adásának felvétele.
Forrás: Jeszenszky Zsolt / Facebook

A Pesti TV esetében még érdekesebb a finanszírozás kérdése, a tévézés ugyanis még a stúdióműsoros low budget üzemmódban is drágább műfaj, mint a hírlapírás vagy a socialmedia, iparági forrásaink becslése alapján egy ilyen szintű csatorna beindítása mindenestül 800-1000 millió forint között lehet.

A tévé mögött álló műsorgyártó cég, a Progress Media Hungary Kft. egyik tulajdonosa Vaszily Miklós kormányközeli médiamenedzser, az viszont biztos, hogy az érdemi tőkét a másik tulajdonos, egy Mészáros Lőrinc pénzével sáfárkodó vagyonkezelő tolta a projektbe. Mint a G7 megírta,

a Bizalom Vagyonkezelő 500 millió forintot tett a Progress Mediába, a Pesti TV esélyesen most ezt a pénzt éli fel.

Hogy a stúdióépítésen és az eszközbeszerzésen kívül volt-e nagyobb induló kiadásuk, azt nem lehet biztosan tudni, de iparági forrásaink szerint az Antenna Hungária MinDigTV-csomagjába 280-300 millió forint kifizetésével lehet bekerülni. A kábelszolgáltatóknál fordított a helyzet, az országos csatornák esetében még ők szoktak fizetni a tévéknek egy nagyobb összeget, hogy az alapcsomagjukban tarthassák őket. Ez a TV2-RTL Klub kategóriában felhasználónként havi 600 forint körül mozog a teljes csomagra, de a kisebb kereskedelmi tévék is elkérhetnek 100-120 forintot. Úgy tudjuk, a Pesti TV ehhez képest ingyen kínálta magát, így nyilván nem volt nehéz dolguk a csomagba kerüléssel, különösen hogy ma Magyarországon nem tűnne bölcs döntésnek nemet mondani egy Mészáros Lőrinc pénzéből futtatott csatornának. Megkérdeztük a Progress Media Kft. ügyvezetőjét, milyen konstrukcióban kerültek be az alapcsomagokba, Kovács Gergely ügyvezető igazgató válaszában azt írta, a szerződések üzleti titkok, ezért nem adhat tájékoztatást arról, milyen megállapodást kötöttek a műsorszórókkal.

Finanszírozás terén izgalmasabb kérdés, ki a Pesti TV tudja-e termelni a hirdetési piacról állandó működési költségét, illetve ha nem (vagy csak mesterségesen odapumpált állami reklámokkal), képes lesz-e olyan eredményeket felmutatni, ami miatt megéri a Fidesznek működtetni.

A Hír TV–Echo TV összeolvasztásnál látszott, hogy bár kívülről végtelennek tűnik a kormánymédia pénzeszsákja, a valóságban azért néha érvényesülnek hatékonysági szempontok.

Ilyen előzmények után némileg meglepő is volt az új tévés projekt indulása, és borítékolható az is, hogy a hosszútávú fenntartásért cserébe lesznek elvárások, elsősorban nyilván az, hogy bejöjjön a fiatal fideszes tábort erősítő szerep. A piaci alapú pénzügyi megtérüléssel kapcsolatban nem sok jót vetít előre, hogy a Nielsen adatai szerint az indulást követő napokban a Pesti TV közönségaránya a 18–59-es korosztályban 0,06 és 0,2 százalék között mozgott. A szeptember 23-i statisztika szerint a 4 évnél idősebb lakosságból átlagosan percenként 1395 ember nézte a csatornát (összehasonlításképpen: a TV2 aznap 171 ezerrel nyerte a napot).

Kínos kampánnyal újult meg az Origo

A Fidesz-közeli üzleti körök által 2015-ben megszerzett Origo a kormányzati befolyás előtti időkben sem a fiatalos tartalmakról volt híres, a mérsékelt, objektivitásra törekvő hírportálok pályáján játszott. Mióta 2016-ban a lap a teljesen belesimult a kormánypárti kommunikációs gépezetbe, ha lehet, még távolabb került attól, hogy bevonzza a 30-35 alatti korosztályt. Hacsak nem a bulvárcikkekkel, amelyek kiemelt helyeken futnak a címlapon és az Origo Facebookjára is kikerülnek. A jelek szerint a KESMA és a Fidesz médiastratégái változtatnának a kialakult imázson, az Origo ugyanis szeptember elején teljes redizájnon esett át, és minden elemében azt igyekszik sugallni, hogy friss, színes, könnyed és divatos kontentet nyújt a portál. Az előző két példától eltérően itt nem próbálják a „kormánypártiság mint a mainstream elleni lázadás” nyakatekert üzenetét sulykolni, inkább azt sugallják, hogy az Origo neutrális és szórakoztató, egy portál, amivel bárki képbe kerülhet.

Az új dizájnhoz bevezető kampány is társul szintén látványosan a fiatalokra célozva, hetek óta futnak az Origo-bannerek a többi fideszes felületen, készültek stockfotó-jellegű promóképek és legalább egy reklámszpot is.

De nem ezek ütöttek vissza, hanem a kampány legkorszerűbb eleme, az influenszermarketing. Az Origo reklámügynökségénél valaki úgy gondolta, jó ötlet lesz Instagram-celebeket felkérni a lap hirdetésére, de ez a kampányelem végül valószínűleg többet ártott, mint használt. A fizetett posztok (többek között Pintér „Viva” Adrienné, Markó Rebekáé, az Unfield nevű youtuberé, aki utóbb törölte, és Gelencsér „Miss Hungary” Tímeáé) az #origo mellett az #ujatmutatunk hashteggel lettek ellátva, ami kézenfekvő ötletet adott az Origo reklámozásán kiakadóknak a kampány eltérítésére: az Instagramot hamarosan ellepték az Origónak bemutató kezek a hashtagek alatt. Pedig a visszafelé elsült reklám sem lehetett olcsó, az influenszerpiacot ismerő forrásunk szerint egy fizetett Instaposztot követőnként nagyjából 3-6 forintért mérnek, így több százezres követőtáború profilokon akár milliós tételre rúghat a reklámozás.

Gyengébb, de így is erős a Fidesz 30 alatt

De reális egyáltalán a kormánypárt félelme, hogy a fiatalabb szavazók miatt inoghat meg a hatalma 2022-ben? A számok alapján egyrészt valóban látszik, hogy

érdemben gyengébb a Fidesz a 18-29 éves korosztályban, mint az idősebbeknél, másrészt viszont még ebben a csoportban is messze a legerősebb a kormányzó párt.

A 2018-as parlamenti választáson országosan 49 százalékot kapott a Fidesz, de a 30 év alattiak körében csak 37 százalékot értek el. Igazán friss adatok nincsenek a témáról, de a Medián tavaszi felmérése idején a Fidesz a legidősebb, 60 feletti választók között állt a legjobban (44 százalékon), miközben a legfiatalabb, 30 alatti rétegben csak 34 százalék támogatta. Bár a két érték közti különbség nem néz ki jól a kormánypárt szempontjából, azért érdemes hozzátenni, hogy ezt a szintet meg sem tudta közelíteni senki más, a fiataloknál második helyezett Momentum is csak 11 százalékig ment fel. Ugyanakkor a bizonytalanok aránya is 30 alattiaknál a legnagyobb (29 százalék), ami azt jelentheti, hogy jól célzott üzenetekkel itt még valóban lehet szavazókat szerezni.

Ha a 18-35 közöttieket soroljuk a fiatalok kategóriájába, akkor a 2022-es választások idején mintegy 1,9 millió szavazó fog ebbe a csoportba tartozni. Egyetlen politikai erő sem engedheti meg magának, hogy lemondjon erről a rétegről, ezért a következő több mint másfél évben biztosan komoly kínálat lesz a nekik szóló politikai üzenetekből minden oldalon – csakhogy az ellenzék pártjainak együttvéve sem lesz a fiatalok megszólítására annyi forrása, mint a Fidesznek. Hogy a menő és lázadó Fidesz-imidzs kiépítésére irányuló projekt mennyire vihető sikerre az itt bemutatott eszköztár segítségével, az legkésőbb a következő országgyűlési választásokon kiderül. A kormánypártnak akár az is bőven elég lehet, ha megáll a népszerűségi erózió, és hozni tudja a 2018-as szintet a megcélzott korosztályban. De az eddig látott színvonal mellett könnyen lehet, hogy ha ez sikerül is, az nem a fiatalokra irányított propagandának lesz köszönhető, öntsenek bele bármennyi pénzt.

Megkérdeztük a Fidesz sajtóosztályát, mivel magyarázzák, hogy az utóbbi időben a jobboldali médiatérben ilyen erőteljesen nyitnak a fiatalok felé, és hogy ez összefüggésben van-e azzal, hogy a tavalyi önkormányzati választás után sok fideszes véleményformáló a fiatalok elvesztéséről beszélt. Arról is érdeklődtünk, volt-e olyan felhívás a pártközeli vállalkozók felé, hogy támogassanak a fiatalokra célzó, jobboldali médiumokat, illetve hogy saját méréseik szerint hogyan áll most a párt támogatottsága a 18-29 éves választók között. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Telex)