2020 ritka nyomasztó év volt, ami három szempontból is érdekes. Ritkán van olyan világkrízis, amely a fejlett világtól a legszegényebb országokig mindenkit érint. A felfordulásért most ráadásul nem bonyolult gazdasági, vagy politikai folyamatok felelősek, hanem egy nyomorult kis vírus. Végül pedig, mivel rövid idő alatt alapjaiban változott meg az életünk, egy csomó olyan globális felismerést tehettünk, amire normális üzemhőmérsékleten nem nagyon lett volna lehetőségünk.
Mi ezt a hét felismerést tettük 2020 hatására.
1. Az emberek szélsőségesen szabálykövetők, a magyarok még ennél is jobban hallgatnak a vezetőikre.
Általános nézet, hogy az emberek ahol lehet, megszegik a szabályokat, kiskapukat keresnek, és valójában csak a büntetések riasztják vissza őket a kihágásoktól. Ehhez képes már az első hullám alatt kiderült, hogy ennek az ellenkezője igaz. Voltak persze szabályszegők, de ezek inkább a kivételként tűntek ki, vagy mert foglalkozott az esetekkel a média.
A világ bármely pontján azt tapasztalhattuk, hogy ha korlátozásokat vezetnek be, akkor tényleg kiürülnek az utcák.
Szabálykövető mentalitásunkra az őszi magyar helyzet még erősebb példát hozott. Októberben már nyilvánvaló volt, hogy súlyos a helyzet az országban, a lapok tele voltak a durván emelkedő esetszámokkal, de a kormány valamilyen csodában reménykedve nem szigorított a szabályokon. Tele is voltak a boltok, a szórakozóhelyek előtt sorban álltak az emberek, vidám társaságok vacsoráztak az éttermekben. De ahogy kihirdették a korlátozásokat, egy csapásra kiürültek a közösségi terek.
Szakmai okokból többször jártam este nyolc után Budapesten: rendőrt alig látni, ennek ellenére civileket sem. Biztos vannak illegális sétálók, de az emberek döntő többsége betartja a szabályokat. És nem azért, mert azok logikusak, hiszen ez esetben már jóval korábban otthon maradtak volna. Az emberek nem annyira racionálisak, mint amennyire szófogadóak, és megcsinálják, amit mondanak nekik.
2. A civilizációnk sokkal erősebb, mint gondolnánk
A tavaszi hullám idején a lapok és a magánposztok versengve taglalták, hogyan rengeti meg a gazdaság és a társadalom alapjait a kór, és annak következményei. Ennek a bizonytalanságnak volt egyik jele a vásárlási láz is. Józsefvárostól New Yorkig ölre mentek az emberek a vécépapírért, az élesztőért vagy a kézfertőtlenítőért. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ahogy bezárkóznak az országok és bedugulnak a szállítási útvonalak, úgy hullanak darabokra a kontinenseken átnyúló gyártási láncok. „Nem kellett volna az olcsó munkaerő miatt Kínában gyártani a telefont, amiken írom ezt a posztot” – írtak posztokat az emberek. Erre mi történt? Kiderült, hogy a gyártási láncok remekül állták a sarat.
Ha több vécépapírt lehetett eladni, akkor mindenfelé hamar ráálltak a vécépapírtermelésre.
Év elején még nem volt elég maszk – hiszen 2019-ben melyik vállalkozás gondolta volna racionálisnak, hogy az egészségügyi dolgozók körén kívül is terjessze a termékét? A világpánik aztán pont annyi ideig tartott, amíg be nem állítottak még néhány gyártósort, amelynek következtében jelenleg már a sarki dohányboltban is ládákban áll a maszk.
Ugyanígy: vajon miről beszél az a tény, hogy alig egy év telt el aközt, hogy megjelentek az első hírek valami kínai kórról, és hogy Európába megérkezett az ellene kifejlesztett, letesztelt és oltásra kész vakcina? Persze a járvány hatására megreccsent egy sor iparág, rengetegen vesztették el a munkájukat, de maga a rendszer maradt a helyén.
3. Főzni nem nagy ügy, és sokkal olcsóbb
2020 egyik jelentős kihívása volt, hogy a tömegek, akik eddig kifőzdékre, éttermekre és rendelésre alapozták az étrendjüket, szembesültek a ténnyel: ha karanténidőszakban nem akarnak minden nap pizzát enni, maguknak kell elkészíteniük az ebédjüket. Magam is bevallom, hogy korábban nem nagyon főztem, és nem csak azért, mert gyorsabbnak tűnt beülni valahová, hanem mert megrémítették az olyan szakkifejezések, mint a rántás, a párolás, vagy a szuvidolás.
A karanténban azonban a gasztronómiától eddig távolságot tartó tömegek is ráébredtek, hogy a konyhaművészet erősen túlmisztifikált tevékenység.
Személyes tapasztalatom, hogy ételt csak szélsőséges esetben lehet elrontani, például ha odaégeti az ember, vagy só helyett cukrot alkalmaz.
Egyébként addig kell fűszerezni, kavargatni, amíg finom nem lesz. Annyi, hogy a végeredmény nem biztos, hogy illik valamelyik közismert kategóriába, de ezt nevezzük kreativitásnak.
4. Az emberek szélsőségesen társaságkedvelők, még a mizantrópok is
2020-ig a menőség csúcsa volt teljesen üres tengerpartokról posztolni a szelfit, és azon nyavalyogni, hogy elegünk van a társaságból, bárcsak eltölthetnénk egy hosszú hétvégét a Netflix előtt.
Nem kell magyarázni, hogy az év pont a vágyott elvonultságról szólt, és nem élveztük.
Már tavaszra cikkek sora jelent meg a magány káros élettani és pszichés hatásairól, és népszerűek lettek az elszigeteltség okozta stressz kezelését taglaló önsegítő tanácsok. Tömegek tapasztalták meg, hogy a magány növeli a depresszióra való hajlandóságot, stresszt okoz és gyengíti az immunrendszert is.
Bár végre mindenki nyugodtan ülhetett volna a kanapéján, helyette erkélybulikat tartottak, és ha máshogy nem, legalább a szabadban, utcán találkoztak a családtagok, barátok. A korlátozások enyhítésével pedig az emberek a közösségi tereket vették célba, nem a néptelen tisztásokat.
5. Nehezen fogadjuk el, hogy nem minden csapásnak van oka
Szociálpszichológiai alapvetés, hogy az ember mindenben keresi a mintázatot, az ok-okozati összefüggést. Ez praktikus hozzáállás, évezredeken át segített a túlélésben, és hogy ügyes emelőrendszereket, később pedig űrhajót gyártsunk. Sajnos az élet összességében mégsem egy könnyen átlátható mintázat alapján működik, miközben az ember továbbra is rendet keres ott, ahol nincs. Ez pedig a járvány esetében zűrökhöz vezetett.
A járványnak a jelenlegi ismereteink szerint ugyanis nincs semmilyen különös oka. Egyszerűen úgy álltak össze az események, hogy megtörtént.
Mégis, a higgadt sajtónak és a szakértőknek napi rendszerességgel kellett cáfolniuk a minduntalan felbukkanó, félrevezető magyarázatokat.
Az még a szelídebb irányok közé tartozik, amikor emberek azt gondolják: az anyatermészet most a Coviddal akar jelezni fajunknak, hogy gond van, mert túlnépesedtünk, kihasználjuk a Föld erőforrásait, és mértéktelenül öntjük a pálmaolajat a Nutellába. Ezzel a magyarázattal még csak az a gond, hogy nem igaz. Hiszen ilyen alapon mit akart jelezni a természet a 14. században, amikor a pestis elpusztította az európai népesség harmadát? Persze, akkor is „tudták” az emberek, hogy okkal halt meg minden harmadik ember, igaz, akkor nem a túlnépesedés, hanem az emberi gyarlóság büntetése volt a magyarázat.
A járvány okait keresve veszélyesebb irány, amikor tömegek sejtik a háttérben a kínaiak biológiai fegyverét, vagy az 5G-t. A világ változatlanságában hívők szerint pedig valójában nincs is járvány, vagy ha van, akkor az a már ismert influenza egy változata, nincs itt semmi látnivaló.
6. A NER-nek tényleg mindenről csak az jut eszébe, hogy hogyan betonozhatja be a hatalmát, és hogyan könnyítheti tovább a korrupciót
A NER tízéves uralkodása alatt oda jutott, hogy egy ideje már a legoptimistábbak sem motyognak olyasmit, hogy ha már eleget loptak, akkor majd jön a konszolidáció.
De a tapasztalatok ellenére rengetegen gondolták, hogy amikor katasztrófákról van szó, azaz hogy meghal-e sok állampolgár, vagy sem, a kormány félrerakja a darálót, és tesz néhány lépést, amelyek szimplán csak a helyzet megoldását célozzák.
2020 azonban megtanította, hogy tényleg nem létezik olyan ügy, amit a NER ne a vagyonának és hatalmának növelésére (is) használna. Az első hullám idején átláthatatlan céghálókon keresztül, áron felül vettek annyi lélegeztetőgépet, hogy mostanra Magyarország lett a világ second hand lélegeztetőgép-árusa. Eközben adóval, elvonásokkal szorongatták a fővárost, csak azért, mert pechére ellenzéki vezetője van. Még arra is jutott energiájuk, hogy eltöröljék a parkolási díjakat, fokozva a közlekedései káoszt, és rontva a fővárosiak közérzetét. Járványügyi hatása az intézkedésnek a nullához közelített.
Nyáron és ősszel nagy erőkkel feküdtek rá a PR-ra, a melegellenes kirohanásokra, és az egyetem-kiszervezésekre, így a második hullám kezdeténél derült ki, hogy olyan fontos feladatokra nem jutott idő, mint hogy felkészítsék az iskolákat a következő távoktatási ciklusra, vagy hogy amennyire lehet, rendbe szedjék az egészségügyet.
A második hullám bedurvulása idején egy ország várta, hogy bejelentik-e még éjfél előtt a szükséges korlátozásokat. De a NER-es szakemberek eközben azon dolgoztak, hogy az alkotmányba írják, milyen nemű az anya és az apa, tovább szűkítették a közpénz fogalmát, nagyobb teret engedve a lenyúlásoknak.
Az EU-s költségvetés vétójával Orbán azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a demokratikus jogrend lebontásáért cserébe hajlandó lemondani a járvány kárait enyhítő EU-s támogatásról is.
7. Azokat a dolgokat, amikről azt hitted, azért nem csinálsz meg, mert keveset vagy otthon, nem azért nem csináltad meg, mert keveset vagy otthon
A karantén egyik legnyomasztóbb hatása, hogy még olyan alapvető dolgokban is elbizonytalanított minket, mint hogy mit szeretünk és mire vágyunk. Évtizedeket éltünk le úgy, hogy egyértelmű volt: a kedvenc regényünk az Eltűnt idő nyomában. Lenne, ha egyszer lazulna a munkatempó, és úgy istenigazából elmerülhetnénk Proustban.
Napi fél óra testedzés sem nagy ügy, ha az ember nem a 21. század feszült viszonyai között él. De majd, ha a határidők engedik, olyan lesz a hasunk, mint a sajtreszelő. És persze ott van a spanyol online tanfolyam, amit tavalyelőtt elkezdtünk, de sajnos a másfeledik óránál abba kellett hagynunk a sürgős elfoglaltságok miatt.
Nem is magyarázzuk túl, mindnyájan ugyanabban a helyzetben vagyunk: hiába szakadt a nyakunkba egy csomó idő, nem olvastuk el a Proustot, nem plankoltunk minden reggel, és a spanyolban is ott tartunk, hogy buenos dias, de azt is egy westernből szedtük fel.
Az életünk azért olyan, amilyen, mert pont ilyen életet tudunk élni. Boldog 2021-et kívánunk!