Szpíker: Tizenhármassal Schäfer András – közönség: Futballisten

A Bundesligába 2019-ben feljutott Union Berlin különleges történetét, a húsz évvel ezelőtti, nagy visszhangot kiváltó, szurkolói véradásos életmenést akkor mutattuk be, amikor a csapat a Bajnokok Ligája indulásért volt harcban. A tavalyi negyedik hely után most a bennmaradásért harcolnak, és a 30., a hétvégén zajló forduló előtt négy ponttal előzték meg az osztályozós helyen álló, de jó formában lévő Mainzot.

„Öt döntő vár ránk”

– idézte a Kicker a magyar válogatott középpályását, Schäfer Andrást a Bayern München elleni szombati bajnoki előtt. Hogy a 25 éves játékost szólaltatták meg, nem a véletlen műve, mert természetesen szóba került, hogy a 2021-es Eb-n gólt fejelt a német válogatott kapusának, Manuel Neuernek, aki most a vendégek kapuját védte. „Nem számít, ha most nem jön össze a gól, csak nyerjen a csapat” – jelentette ki a szombathelyi születésű Schäfer. A Bayern sikerélménnyel érkezett az Unionhoz, mert szerdán az Arsenallal szemben bejutott a Bajnokok Ligája négy legjobb csapata közé, ahol idén német túlsúly van, hiszen a bajnokságban csak ötödik Dortmund is elődöntős.

Ahogy közelítettünk a stadion, az An den Alte Försterei, vagyis az Öreg Erdészház felé az átmeneti hózáporok voltak, de a szurkolói jókedvet az időjárás nem vehette el. Elsősorban azon tanakodtak, hogy mivel a Bayern már nem lehet bajnok, képes-e esetleg kényelmesebben játszani. Mielőtt erre válaszolnánk, időzzünk el egy kicsit a stadion hangulatnál, ami szervesen a klub része.

Köpenick városrész Berlin keleti része, vagyis az NDK-hoz tartozott az egyesülés előtt, a rettegett titkosszolgálat, a Stasi irodája tíz kilométerre van innen. A két berlini klub között soha nem volt rossz a viszony. Amikor a Hertha a Dukla Prahával játszott 1978-ban az UEFA-kupában, az Union drukkerei is ott voltak a prágai lelátókon, kihasználták, hogy legalább a keleti blokkon belül mozoghatnak. 1990 januárjában, 79 nappal a berlini fal leomlása után egy barátságos meccset játszott a két csapat, azon 52 ezren voltak az Olimpiai Stadionban, igazi dzsemborihangulatban, élvezték, hogy végre szabadon beszélgetnek egymással. Szimbólumnak szánták, hogy a keletiek és a nyugatiak is a saját márkájukkal fizették ki a belépőjegyet.

A stadion az erdő szélén áll, minden téglának külön története van, hiszen a szurkolók építették, tele van állóhellyel, ami a Bundesligában engedélyezett. Így sem fért azonban be az összes szurkoló, a Bayern ellen is totál telt ház, 22 ezer néző volt, de 60 ezer jegyigénylés érkezett. Páran megpróbálkoztak a jegykereső táblával, de akinek volt jegye vagy bérlete, az természetesen ott volt a stadionban.

Közhely, hogy a meccs az ünnep, de itt tényleg kézzel tapintható az Union-vallás, ami egy életérzés, és ebből a közösségi élményből senki sem szeretne kimaradni. Egy órával a kezdés előtt már 17-18 ezren lehettek bent, és büszkén énekeltek. Ilyet legutóbb vagy 20 éve, a Galatasaray stadionjában éltem át, igaz, ott a Barcelona volt az ellenfél. (Majdnem tele volt a stadion, és annyian voltak még pluszban kívül is.)

Már a villamoson is feltűnő volt, mennyi fiatal lány ment a meccsre, és persze kisgyerekes családok. Sok kisgyerek megragadta az alkalmat, hogy a vaslovaggal, vagyis a kabalával fotózkodjon. Ritter Keule boldogan pacsizott és szelfizett, hol van már az, amikor egy Lübeck elleni meccsen örömében és izgalmában berohant a pályára, amiért fegyelmi eljárás indult a klub ellen 2002-ben.

Ebben a stadionban nem szóltak, ha megálltam a kispad mögött, teljesen természetes, hogy mozgás van, hogy el lehet hagyni az ülő vagy állóhelyet, mert mire közeledik a kezdés, úgyis mindenki visszamegy a helyére.

A puritánság jegyében megtartották a manuálisan kezelhető eredményjelző táblát, ami a klub emblémája, de amikor eljutottak az Európa-ligáig, akkor beszereztek egy elektronikusat is, azt az egyik kapu mögé húzták fel.

A szpíker a gyepen körbe-körbejárva mutatta be a hazai csapatot, ez a szertartás egészen hátborzongató. Így képzeljük el: egyes Frederik Rönnow, közönség: Fussballgott. Kettes, Kevin Vogt, közönség: Fussballgott. Tizenhármassal Schäfer András, és a közönség ezúttal is tele torokból üvöltötte, hogy

futballisten.

Ilyen támogató közeggel igen kevés stadionban lehet találkozni Európa-szerte.

Az Union filozófiája a fapadosság mellett a családias imidzs is, arra is külön figyeltek, hogy a csapatokat a kezdőkörbe kísérő gyerekek közt legyen egy kerekesszékes is, aki természetesen mindkét csapattal lepacsizott, és a társa tolta le a játéktérről. A pirotechnika engedélyezett, szigorú koreográfiája volt, nagyon szépen kirajzolódott a 20-as szám, vagyis a klub újjászületésének, vérátömlesztésének évfordulója. (Ez a nyitóképünk.)

És akkor vissza ahhoz a meccshez. A Bayern kezdője ugyan hat helyen változott a hétközi BL-meccshez képest, de egyáltalán nem vették lazán, sőt, a cserék mintha be akarták volna bizonyítani, hogy rájuk is lehet számítani a szezon hátralévő részében. Az első félidőben előbb Goretzka volt eredményes, a léc alá lőtt 10 méterről, majd Kane csavarta be egy szabadrúgást 24 méterről a pihenő előtt. A második félidőben kezdett szétesni az Union, a Bayern pedig könyörtelenül büntetett, és egy sima 5–1-es győzelem lett a vége. A hazai csapat gólja után a műsorközlő megkérdezte hány gólt lőtt az Union, eins – jött a felelet. Mennyit a Bayern? Null.

Schäfer egyébként jól játszott, két látványos szerelésénél hatalmas tapsot kapott. Volt két lendületes megiramodása, egy életerős lövése után megrezdült a háló, de csak oldalról. 58 percet kapott, akkor Nenad Bjelica négyet cserélt, a Fradiból ismert Aissa Laidouni állt be a helyére. Amikor lefutott a pályáról, akkor is kiabálták: futballisten.

Miközben potyogtak a Bayern-gólok, ha a kapu mögötti fanatikusok elhallgattak, akkor átvették a szót a hosszanti lelátón ülők, ami olyan érzetet keltett, mintha nem is csak egy B közép lenne a stadionban, hanem a stadion fele az. Azt mondani sem kell, hogy a nagyon sima vereség ellenére sem mozdultak a helyükről, és végig éltették a csapatukat. A 30 meccs után a 14. helyen álló Unionnak nagy szüksége is lesz erre a táborra a hátralévő meccseken, mert kétszer még nyerniük kellene, hogy megnyugodhassanak. Még hat ponttal osztályozó nélkül is bent lehet maradni.