A Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok kapcsolata sosem volt egyszerű: a 20. század első felében amerikai kolónia volt az ország, ami nem éppen baráti viszonyt feltételez, bár az is igaz, hogy az előző 350 év spanyol gyarmati léte után ez igazából felüdülés volt. Aztán amikor a második világháborúban a japánok lerohanták az országot, a filippínók hirtelen az amerikaiak szövetségesei lettek a közös ellenséggel szembeni harcban. Végül 1946-ban a Fülöp-szigetek elnyerte függetlenségét, kikiáltották a köztársaságot, az amerikaiak pedig szépen hazamentek.
Jó, ezt az utóbbi félmondatot nyilván senki nem vette komolyan, szóval a CIA azért ottmaradt, hogy biztosítsa, hogy a dolgok az amerikai érdekeknek megfelelő mederben folynak továbbra is. Aztán a dolgok elkezdtek nem egészen abban a mederben folyni. Az 1950-es években egyre nagyobb befolyásra tett szert az országban a Hukbong Bayan Laban sa Hapon, rövidebben Hukbahalap, még rövidebben Huk nevű csoportosulás, ami eredetileg a japánokkal szembeni ellenállási mozgalom volt, de a hidegháború korai éveiben aztán elkezdett a kommunista eszmékkel kacérkodni. Mármint a CIA szerint, mert volt a működésüknek egy olyan értelmezése is, hogy csak az országuk szuverenitását igyekeztek megerősíteni, és szabadulni a továbbra is elég erős amerikai gazdasági-politikai függőségtől.
Akárhogy is, a CIA megkapta a feladatot a központból, hogy semlegesítse a Huk mozgalmat, lehetőleg úgy, hogy ehhez ne kelljen amerikai katonákat bevetni (mintha csak előre látták volna az amerikaiak, hogy az ilyesmi Délkelet-Ázsiában nem vezet semmi jóra, lásd a későbbi évtizedekben Korea és Vietnám esetét). A projekt vezetője bizonyos Edward Lansdale lett, aki elég kalandos úton vált a CIA Fülöp-szigeteki problémamegoldó emberévé. Az egyetemről kiesett, mert nem volt hajlandó idegen nyelvet tanulni, aztán a reklámiparban helyezkedett el, majd a világháború alatt a légierőhöz került, ahol rövid idő alatt az őrnagyi rangig vitte. Mivel a Fülöp-szigeteken is szolgált a háború alatt, a CIA abban bízott, hogy ismeri eléggé a helyieket ahhoz, hogy különösebb vérontás nélkül elsimítsa a Huk-problémát.
Lansdale a pszichológiai hadviselést választotta, amiben amúgy úttörőnek számított a CIA berkein belül, és később az ő sikerei nyomán kezdték az ilyesmit egészen széles körben alkalmazni az amerikai titkosszolgálatok. Miután tanulmányozta a helyi babonákat és hiedelemvilágot, arra jutott, hogy ez jó támadási felületet kínál a Huk ellen. Egészen innovatív módon a célja nem az volt, hogy a Huk mozgalom vezetőit vagy a tagjait likvidálják, hanem az, hogy a népet ellenük fordítsák. Ez persze kemény feladat volt, hiszen a Huk gerillák a japánok elleni szabadságharc éveiben igazi népi hősökké váltak.
A hadművelet első fázisában repülőgépeket küldött az olyan falvak fölé, amelyekről tudni lehetett, hogy erős a Huk támogatottsága. A repülők hangszóróiból helyi nyelven szórtak átkokat a Hukra, azzal a nem túl bonyolult mondanivalóval, hogy aki őket támogatja, arra szörnyű halál vár. A második lépésben a CIA ügynökei az éj leple alatt az ismert Huk-támogatók házaira nagy szemeket festettek, ami azt hivatott jelképezni, hogy hiába is bújnak el, a halál leselkedik rájuk. Végül bevetették a vámpírokat, azaz a vámpírok megfelelőjét a helyi folklórból: az aswangot.
Az aswang annyiban hasonlít a nyugati hiedelmek vámpírjaira, hogy kiszívja az áldozata vérét, és van repülő állat formája (nem denevér, hanem egy dögkeselyű), de amúgy egy csomó minden más rémséget is kapcsolnak hozzá: megeszi a terhes nők magzatait, szörnyű átkokat és betegségeket terjeszt, gyerekeket rabol el. Szóval nem éppen egy Drakula grófról mintázott, arisztokrata szörnyetegről van szó, inkább egy olyan általános rémségről, amibe a filippínók minden félelmüket belevetítették, az ősi legendáikat keresztezve a spanyol hódoltság évszázadai alatt érkező katolikus hatásokkal.
A CIA beépített helyi emberei elkezdték a Huk-támogató környékeken terjeszteni a pletykát, hogy aswang ólálkodik a környéken, ez pedig a korábbi fenyegetésekkel együtt már elég egyértelműen jelezte, hogy természetfeletti szörnyek vadásznak a nemrég még szabadságharcosként ünnepelt gerillákra. Lansdale nem bízott semmit a véletlenre, kommandósokkal raboltatott el Huk-gerillákat, akiket kivégeztek, majd a nyakukra vámpírharapást imitáló sebeket szúrtak, és a holttesteket fejjel lefelé felakasztották az erdőben, olyan közel a falvakhoz, hogy biztosan megtalálják őket. A kivérzett aswangáldozatok brutális hatással voltak, a Huk szó szerint elmenekült az érintett környékekről, a támogatásuk elapadt, az új tagok toborzása lehetetlenné vált, így az egész mozgalom rövid időn belül eljelentéktelenedett. Időközben a CIA hathatós segítségével sikerült egy Amerika-barát elnököt is hatalomra segíteni az 1953-as választáson, Ramon Magsaysay személyében.
Lansdale később nagy karriert futott be a CIA-nál. A Fülöp-szigetekről Vietnámba rendelték, ahol ő vezényelte a Passage to Freedom fedőnevű hadműveletet, amiben közel egymillió vietnámi költözött a kommunista északról az Amerika-barát délre, teljesen átrendezve az ország vallási térképét (a katolikusok menekültek el északról, részben Lansdale propagandájának hatására). Később Kuba lett a célpontja, Castro elleni akciókat, sőt még merényleteket is szervezett, utóbbiakat nem túl sok sikerrel.