A sportcipők, vagyis a sneakerek az elmúlt évtizedben hatalmas népszerűségnek örvendenek, ennek egyik legnagyobb győztese egyértelműen a Nike. A sztori valamikor az Air Jordan 1 idejében kezdődött, mára pedig ott tart, hogy naponta több Nike Dunk Panda akad a szemünk elé, mint bármilyen más cipő, de biztos arra is sokan emlékeznek, amikor hetekig attól volt hangos a magyar internet, hogy megkerül-e a Balázs Kicksből ellopott, 4,5 millió forintos cipő.
A Dunk-sztori
A Dunk cipőket 1985-ben dobta piacra a Nike, tervezőjük az a Peter Moore volt, aki ugyanebben az évben az Air Jordan 1-et is megálmodta. Moore-nak a Dunk megalkotásakor is az Air Jordan 1, a szintén kultikus Air Force 1 és a mára kissé népszerűtlen Nike Terminator lebegett a szeme előtt, ezekből a modellekből gyúrta össze a Dunk dizájnját.
A cipőt eredetileg College Color High-nak hívták, a Nike marketingeseinek ötlete ugyanis az volt, hogy az akkoriban egyre inkább felívelő sportcipőtrendről úgy húznak le egy újabb bőrt, hogy a visszafogottabb színű konkurenciához vagy éppen saját más modelljeikhez képest kifejezetten színes darabokat gyártanak. Így mutatták be a Be True To Your School (Légy Hű a Sulidhoz) kampány keretén belül összesen hét színállásban az első Dunkokat, amik mindegyike egy-egy amerikai egyetem színeiben pompázott.
Annak ellenére, hogy a kampány és a Dunkok háziasították az utcai divatban is egyre nagyobb számban megjelent sportcipőket, az elképesztően népszerű kosárlabdázást és az Amerikában szintén meghatározó egyetemi sportcsapatok színeit, a cipők hamar feledésbe merültek. Az Air Jordan elsöprő sikerét semmi sem tudta megállítani, ráadásul annak a technológiai fejlődésnek hála, ami a Nike-nál jellemzővé vált ez idő tájt, nemcsak újabb és újabb verziói jelentek meg a legendás modellnek, de 1987-ben piacra dobták az első Air Maxet is, ami a talpában lévő légbuborék miatt kényelmesebb és menőbb is volt, mint elődei.
Ne féljetek, kosarasok, megjöttek a gördeszkások!
Meglepő módon az első Air Jordanek még nem örvendtek túl nagy népszerűségnek, ezért gyakran előfordult, hogy a cipőboltok akciós polcain végezték. Ekkor jöttek az ellenkultúrából és jobbára szerényebb anyagi körülmények közül érkező gördeszkások, akiknek nemcsak áruk, de kialakításuk miatt is tökéletes választásnak bizonyultak a Nike cipői: magas, végig fűzős száruk védte a bokát a ficamoktól és ütésektől, lapos gumitalpuk és bőr felsőrészük pedig remekül bírta a strapát még a gördeszka felső részét borító, smirgliszerű anyaggal szemben is.
Később az Air Jordaneknek viszont mégis sikerült megvetniük a lábukat a legnépszerűbb cipők között, így a deszkások már nehezebben engedhették meg maguknak a kelendővé válásukkal drágábbá is vált modelleket. Ekkor azonban kiszúrták, hogy a Dunkok a korai Joradenek sorsára jutva, elfeledve, eredeti célközönségük, a kosárlabda-rajongók által lefitymálva csücsülnek a boltok legalsó polcain. Mivel kialakításukban nagyrészt megegyeztek a Jordanekével, áruk azonban jóval alacsonyabb volt, ideális választásnak bizonyultak.
A Nike erre a trendre meglepően lassan, másfél évtizeddel később reagált érdemben, a Dunkok viszont ez idő alatt sem tűntek el a polcokról. Az már más kérdés, hogy a modell a deszkásokon kívül senki mást nem érdekelt, és hamar az outletek és turkálók polcain kötött ki, ami nyilvánvalóan nem állt fedésben a cég érdekeivel. Ráadásul még a gördeszkás közösségen belül is akadtak viták, sokan egyáltalán nem akarták egy nagy multicég hatalmas logóval ellátott cipőit hordani, mert szerintük ez teljesen ellene ment a kultúra gyökereinek. Őket az sem győzte meg, hogy 1999-ben a Nike újra kiadta a Be True To Your School cipőket, pedig ekkorra a cég felső szintjein is kezdtek felfigyelni a piaci résre.
A Dunkok és deszkások hőse
A kilencvenes évek második felére már tényleg minden a gördeszkázásról szólt. Jött, látott és győzött Tony Hawk, a fiatalok pedig a tévében nézhették kedvenc sportjukat, az 1994-ben elindult, X Games nevű extrémsportos rendezvénysorozatnak hála. Ekkorra már a Nike is kapcsolt, értelemszerűen ők is akartak egy darabot a Vans és a DC által uralt deszkáspiacból. Ezt eleinte olyan esetlenebbél esetlenebb nevű, dedikáltan deszkásoknak gyártott modellekkel szerették volna elérni, mint a Schimp, a Choad vagy a Snak. A cipőket és a Nike-t kiröhögték a deszkások, az eredetileg szintén gördeszkás márkaként indult, kultikus New York-i Supreme például egy „Fuck Nike” feliratú pólóval fejezte ki nemtetszését a cég törekvéseivel szemben (csak azért, hogy aztán egy évvel később saját Dunkjuk jelenjen meg).
A Nike 2001 környékén aztán végleg megelégelte, hogy nem tud betörni a piacra, és egyik veteránjukat, Sandy Boedeckert bízta meg a frissen megalapított Nike SB, azaz Nike Skateboarding nevű almárka vezetésével. A kissé csodabogár Boedecker eredetileg cipőtesztelőként, aztán a tesztrészleg vezetőjeként dolgozott a Nike-nak, és egyszer már megcsinálta a tutit: ő volt a Nike focis részlegének vezetője is. Boedecker teljes szemléletváltást hozott a cégbe az SB-vel: ahelyett, hogy csak a pénzt látta volna az addigra kialakult gördeszkaiparban, sokkal inkább adni szeretett volna a közösségnek. Sorra járta a gördeszkaboltokat és -parkokat, beszélgetett a deszkásokkal, érdeklődött arról, hogy mire van szükségük, mit várnak egy deszkás márkától, cipőtől.
Boedecker 2018-as, utolsó interjújában így mesélt erről az időszakról: „Tagadhatatlan, hogy nagyon negatív megítélése volt a Nike-nak, amikor elkezdtük, és ennek számos megalapozott oka volt. Utólag úgy gondolom, hogy ez segített nekünk abban, hogy ne kapkodjunk.
Sok időt töltöttünk azzal, hogy meghallgattuk a gördeszkásokat, a boltokat és a közösséget, és mindent megtettünk azért, hogy megértsük a legnagyobb negatívumokat és azt, hogy a Nike milyen értéket tudna adni a gördeszkázásnak.”
Amellett, hogy az SB fiatal deszkásokat szponzorált (akiknek ugyanolyan körülményeket biztosítottak, mint a Nike bármelyik másik sportolójának), Boedecker a Dunkokban rejlő potenciált is felismerte és ki is használta: a Nike SB-nél megjelent az SB Dunk. Ez a klasszikus Dunk deszkásokra hangolt verziója vastagabb nyelvvel és még stapabíróbb felépítéssel. A felújított modellt ráadásul sokáig kizárólag deszkás boltokban lehetett megkapni.
Rémálom a Nike utcában
A következő nagy durranás a Nike és a Nike SB, ezzel a Dunkok életében az alacsony szárú modellek mellett a kollaborációk voltak. A Stüssy nevű streetwear márkával vagy éppen a már említett Supreme-mel közös cipők voltak a kezdet, de a Nike SB később is sorban jelentette meg a különféle dizájnerekkel és márkákkal közös Dunkjait, amik mind nehezen voltak hozzáférhetőek az alacsony példányszámuk és a deszkásboltos exkluzivitás miatt. Ezek a cipők így egyből gyűjtői darabokká is váltak, 2005-ben még egy kisebb utcai harc is kialakult az egyik, Pigeon névre keresztelt modell miatt.
A legritkább, legdrágább, legrejtélyesebb, minden szempontól leg- Nike SB Dunk azonban egy végzetes hibának köszönheti a sorsát és kultikus státuszát.
Történt ugyanis, hogy 2007 halloweenjére a Nike egy horrorfilmes kollabsorozattal rukkolt elő, amiben a Péntek 13-filmekből ismert Jason Vorhees által inspirált, magas szárú SB Dunk és a Holtak Hajnalából merítő Air Trainer 1 nevű modell mellett egy alacsony szárú SB Dunk is helyet kapott volna.
A harmadik cipőnek a Nike a Rémálom az Elm utcában című filmből ismert sorozatgyilkos, Freddy Krueger karakterére építő SB Dunkot szánta, ez azonban végül sosem jelenhetett meg. Az egyik legnagyobb SB Dunk-gyűjtő, Chris Robinson egy 2021-es interjúban a Sneaker Freakernek így mesélt erről az időszakról: „Akkoriban a Nike SB titokban tudta tartani a dolgokat, így adtak ki rengeteg védjegyes cipőt. Mire ezek megjelentek, a jogtulajdonos hiába adott ki felszólítást, hogy vonják vissza őket, már késő volt, mert a cipőket eladták.”
A kissé vadnyugati körülmények ellenére a Freddy Krueger SB Dunk megjelenését viszont a filmek jogtulajdonosa, a New Line Cinema egy állítólagos belsős szivárogtatón keresztül mégis megneszelte, és mivel azok Freddy pulóverének mintáját használták, ami egy levédett termék, a cég perrel fenyegette a Nike-t, aminek így végül nem maradt más választása, mint a megjelenés előtt néhány nappal visszavonni a cipőt.
A rendelkezést mindössze 30 pár úszta meg: egy kis mexikói deszkásbolt már megkapta a cipőket, és nem ért el hozzájuk a visszavonás híre, így ők eladták azokat. Ezek az egyetlen példányok, amik dobozzal együtt maradtak fent, a többit ugyanis a legenda szerint egy élelmes Nike-dolgozó a pusztulás torkából mentette ki. A cég ugyanis kénytelen volt megsemmisíteni a készleteket, a cipőket elégették, azonban egy alkalmazott kimenekített néhányat a tűzből. Ezeknek a pároknak az egyik ismertetőjegye, hogy foltosak, mert már le lettek locsolva olajjal, mielőtt mégis megmenekültek.
A Freddy Dunkokból azóta is ezek a visszavont, elégéstől megmenekített párok érhetőek el a piacon. Az egyik legnagyobb online sneakerpiactéren, a StockX-en 5 és 30 ezer dollár, vagyis mai árfolyamon 1,7 és több mint 10 millió forint közötti összegért találtak gazdára a cipők az elmúlt években. Az egyiket a kereskedéssel is foglalkozó Robinson adta el 27 500 dollárért (9,5 millió forintért), ráadásul állítása szerint nem másnak, mint Kylie Jennernek, aki Kendall Jennernek adta a cipőt ajándékba, ezt a modell egyik Instagram-sztorija is bizonyítja. Egy másik párt a különféle kollaborációival a modellt a 2020-as évekre újra divatba hozó, nagy Dunk-rajongó hírében álló Travis Scott birtokol.
Minden idők egyik legtragikusabb történetű cipőjének piaci értéke tehát mára már egy új autó árával vetekszik, azonban még ezt is lehet fokozni. Robinson ugyanis szert tett a cipő egyik prototípusára, pontosabban annak egyik felére. „Nekem csak a bal cipő van meg, egy kirúgott alkalmazottól vettem hatazer dollárért. Ha megtalálnám a másik felét, a pár több mint százezer dollárt érne. De ez lehetetlen, valószínűleg megsemmisült.”
(Források: Klektive, Hypebeast, Finish Line blog)