Az ember, aki forgatott egy 10 órás filmet a festék száradásáról, csak hogy a korhatárbizottságot kínozza vele
2023. november 9. – 05:00
Quentin Tarantinóról van egy olyan legenda, hogy a filmjeiből direkt egy olyan verziót ad le az amerikai korhatár-bizottságnak, amiben benne hagy egy-két extrém erőszakos jelenetet, amiket amúgy nem is akar a mozikban viszontlátni a film részeként, csak az a funkciójuk, hogy amikor a bizottság akadékoskodik, legyen mit kivágni a filmből. A gondolatmenet emögött az, hogy a bizottság úgyis akadékoskodna, bármit kapnának is, hát áldozzunk fel a kedvükért olyan jeleneteket, amikért nem kár, mert direkt áldozatnak készültek. Hogy ennek mennyi igazságalapja van, az minimum kérdéses, de arra rávilágít, hogy a korhatár-besorolás fontos dolog, erősen megsínyli egy-egy film mozis jegybevétele, ha szigorúbb kategóriába sorolják. Ezért aztán ez állandó háborúskodás tárgya is a filmesek és az állami filmhivatalok bürokratái között. És mint minden háborúban, néha itt is bevet egyik-másik fél olyan fegyvert, amit nem biztos hogy illett volna.
A legsúlyosabb ilyen eset Charlie Shackleton brit filmrendezőé és a Paint Drying (Száradó festék) című filmé. A film 607 perc, vagyis kicsit több mint 10 óra hosszú, egyetlen jelenetből áll, amin egy frissen festett téglafal látszik, amin szép lassan megszárad a fehér festék. Hang nincs hozzá. A cím és a cselekmény a „nézni, ahogy szárad a festék” angol kifejezésre utal, ami nagyjából azt jelenti, mint a magyarban a „nézni, ahogy nő a fű”, vagyis valami végletekig unalmas és agyzsibbasztóan eseménytelen dolog. (Amúgy a kifejezés nem is olyan régi, mint gondolnánk, a legkorábbi felbukkanása az angol nyelvű sajtóban az 1950-es évekre esik, amikor Los Angeles Times újságírója egy színházi előadás kritikájában használta.)
Charlie Shackleton egy brit művészfilmes, akinek a nevéhez mindenféle multimédiás performanszok és kísérleti filmek fűződnek. Egyik visszatérő témája a cenzúra és a művészet szabadsága, saját bevallása szerint ez azóta szívügye, mióta megtudta, hogy a brit filmosztályozási hivatal, a BBFC kivágatott kétszer hat másodpercet a Harcosok klubja angol mozikba kerülő verziójából (a filmbeli harcosok klubja első összejövetelein az alagsori verekedések jeleneteit rövidítették meg). Az indoklás az volt, hogy ezzel „csökken az erőszakos cselekedetek szadista élvezetének mértéke” a filmben. Ami egyébként ezzel együtt is 18-as korhatár-kategóriát kapott. Ez mérhetetlenül felháborította Shackletont, egy későbbi interjújában azt mondta, az ilyen cenzúrát a művészet halálának tartja, és ennyi erővel be lehetne tiltani a Beatles legendás Fehér Albumát is, mert azon szerepelt a Helter Skelter című szám, amibe Charles Manson egy faji háború próféciáját látta bele, és ez ihlette a szektája által elkövetett gyilkosságokat.
Shackleton az első saját filmje, a 2014-es Beyond Clueless kapcsán került először kapcsolatba a BBFC korhatárbizottságával. Ez amúgy egy dokumentumfilm az ezredforduló környékének tinivígjáték-divatjáról, a címében a Clueless is erre utal, ez a magyar verzióban Spinédzserek címen ismert kultuszfilm eredeti címe. Shackleton számára itt derült ki, hogy a korhatár-besorolási procedúrát neki kell kérvényeznie, és illetéket is fizetni utána. Akkor ez egy filmre 101 font alapdíj, plusz percenként még 7 font volt. Vagyis Shackletonnal a szuperalacsony költségvetésű kis független filmjére még 724 fontot – mai árfolyamon bő 300 ezer forint – kellett csak a korhatár megállapításához kifizetnie. Ő maga interjúkban amúgy következetesen 867,60 fontos számláról beszél, szóval lehet, hogy voltak még egyéb pluszköltségek is ebben. Akárhogy is, az illeték ténye eléggé feldühítette, és elhatározta hogy látványos bosszút áll a rendszeren. Amúgy a Beyond Clueless 15 éves korhatárt kapott a bizottságtól.
Ez a bosszú, illetve magának a helyzetnek a bemutatása volt a Száradó festék inspirációja. Shackleton 2015 novemberében indított közösségi adománygyűjtést a Kickstarteren a világ legunalmasabb filmjére, aminek a korhatárbizottság kínzása a célja. A támogatók 7 fontért szponzorálhattak meg egy percet a készülő filmből, végül 686 lelkes önkéntes 5936 fontot dobott össze. Ez elvileg 731 percnyi bizottsági illetékre lett volna elég, de a Kickstarter jutaléka és az adó befizetése után végül 607 perc, azaz bő tíz óra lett a végleges hossz (Shackleton később készített egy 14 órás rendezői változatot is).
Shackleton egyetlen tízórás snittben forgatta le a filmet, és amit egy 310 gigabyte-os fájl formájában, nagy felbontásban adott le a BBFC-nek korhatár-megállapításra, 2015. január 25-én. A hivatal komolyan vette a dolgot, és mivel a saját szabályai között szerepelt, hogy egy munkatársuk legfeljebb napi nyolc órában bírálhat el filmeket, két munkanapot jelölt ki a Száradó festék megtekintésére és osztályzására. Shackleton ezzel párhuzamosan közösségi interjút hirdetett a Redditen, ami olyan népszerű lett, hogy az érdeklődők terhelése alatt összeomlott a BBFC weboldala, és a hírverés nyomán több londoni mozi is bejelentkezett, hogy a trollkodáshoz csatlakozva műsorra tűznék a filmet (ezekből aztán nem lett semmi).
A korhatárbizottság becsületesen végignézte a filmet, alaposan odafigyelve minden képkockára, ugyanis már a kickstarteres fórumokon elterjedt a hír hetekkel korábban, hogy a rendező a Harcosok klubjának egyik poénját átemelve elrejtett a filmben valahol egy pár tizedmásodpercig látható péniszt (amúgy nem volt ilyen, Shackleton azt mondta, eljátszott a gondolattal, de egy ilyen trükk elvitte volna a fókuszt a filmje mondanivalójáról). A szabályok szerint két szakértőnek külön-külön kell megnéznie és végigjegyzetelnie minden filmet, majd az ő konszenzusos javaslatuk alapján kap korhatár-besorolást egy film.
A Száradó festék a procedúra után hivatalosan megkapta a forgalomba hozatali engedélyt, az U korhatárral, ami azt jelenti, hogy univerzális, azaz bárki megnézheti korlátozás nélkül.
Amúgy lehet, hogy ez a történelem legunalmasabb filmje, de nem ez a leghosszabb, amit valaha végig kellett ülniük a BBFC munkatársainak. Ez a dicsőség az Out 1: Noli Me Tangere című francia filmé, ami közel 13 órás, és Balzac grandiózus regényciklusát, az Emberi színjátékot dolgozza fel. 15 éven aluliaknak nem ajánlott, mert a szereplők többször is trágár szavakat használnak benne.