Az Egyesült Államok 520 atombomba felrobbantásával ásta volna ki Izraelben az alternatív Szuezi-csatornát
2021. március 31. – 05:01
Ahogy azt az Ever Given példáján láthattuk, akár egyetlen hajó is képes napokra eldugaszolni a világ egyik legforgalmasabb és stratégiai szempontól extrém fontos hajóútját. A Szuezi-csatorna alternatívájaként csak az eredeti, Afrikát megkerülő út jöhetett szóba a blokád miatt pórul járt fuvarozóknak, akik most alighanem örültek volna, ha megvalósult volna egy feledésbe merült amerikai terv. Ami, valljuk be, egy elég meredek elképzelésen alapult: atombombák robbantásával akartak kiásni Izrael területén egy Földközi-tengerre vezető vízi utat.
Az 1869-ben átadott Szuezi-csatorna kezdetben francia magánbefektetők és Nagy-Britannia irányítása alatt állt, de a britek bő egy évtized után teljesen az ellenőrzésük alá vonták a csatornát, hogy Ázsia felé kényelmes vízi utat és vámszedéssel bevételeket biztosítsanak maguknak. A megszokott rendet aztán a projekt elején kigolyózott Egyiptom rúgta fel, amikor 1956-ban Nasszer elnök államosította a csatornát. Az emiatt kitört, a történelemkönyvekbe szuezi válság néven bevonuló konfliktus egyik hozadéka az lett, hogy 1956 november és 1957 áprilisa között a csatornán nem lehetett áthajózni. Valószínűleg ez lehetett az a pont, amikor az Egyesült Államok is arra juthatott, hogy egy alternatív útvonal után nézzen.
Erre az az 1963-as memorandum is bizonyíték, amely Izraelt jelölte ki a Szuezt kikerülő hajóútvonal megvalósítására. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának háttérintézményeként szolgáló Lawrance Livermore Nemzeti Laboratórium munkatársai azt javasolták, hogy a Holt-tenger-csatorna nevű projekthez a Negev-sivatagban nukleáris töltetekkel ássák ki a körülbelül 260 kilométer hosszú csatorna medrét.
Hogy miért lett volna szükség atombombákra? Egyszerűen azért, mert a kutatók számításai szerint csak így érte volna meg, a hagyományos földmunkákat megfizethetetlenül drágának találták. Úgy számoltak, hogy az Akabai-öböl végéből (a népszerű üdülőhelynek számító Eliatból) induló csatorna minden egyes mérföldjének kirobbantásához négy darab két megatonnás töltetre van szükség. A feljegyzés szerint a 160 mérföldből 130 esett lakatlan sivatagi területre, ahol szóba jöhetett a robbantás. Összesen tehát 520 atombombával, amelyeknek összereje 1,04 gigatonna (ez közel tízezerszerese a Hiroshimában ledobott bomba erejének), ásták volna ki a csatornát. A pontos helyismerete nélkül a mérnökök durva becsléseket is készítettek a munkafolyamatokra és a várható költségekre. Úgy számoltak, hogy átlagosan 400 méter mélyre fúrnak le, majd ebben a mélységben robbantják fel a bombákat, így a sziklás talajba is be tudnak vágni egy nagyjából 220 méter mély és 300 méter széles csatornát.
A feljegyzésbe szintén belekerült, hogy az előzetes, nyers tanulmányok alapján megvalósíthatónak tűnik a robbantós módszer, de azért már ekkor kiderült, hogy ami egy mérnöki agynak tökéletes terv, az a politikai térbe kerülve nem feltétlenül működik. A csatornaépítést minden bizonnyal ellenezték volna az Izraelt körülvevő arab országok, amelyek az ellen is joggal ágálhattak volna, hogy a határaikhoz közel atomtöltetek robbannak.
Az amerikaik nemcsak Izraelben szerettek volna maguknak kerülőutat az atom békésnek mondott felhasználásával, de azt is fontolgatták az 1960-as években, hogy a Panamai-csatorna kiváltására Közép-Amerikában is kirobbantanak egy az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő vízi utat, Pan-Atomic-csatornát. A projekt elég előrehaladott állapotban volt már, de végül 1969-ben ráébredtek, hogy a sugárzással is problémák lehetnek, arról nem beszélve, a robbantások az őslakosokat és a környezetet is veszélyeztetik, így végül elálltak ettől a tervtől is.
Források: Business Insider, Forbes