Magyar asztalra magyar társast
Mi sem mutatja jobban, hogy micsoda virágkorát éli a társasjátékozás, mint hogy már a hazai tervezésű játékok közül is kedvére válogathat, aki összetettebb, modern társasjátékra vágyik. Néhány éve még sokkal nehezebb dolga lett volna Kossuth Lajosnak, ha a Védegyletben társasozni akart volna, ma már napokig játszhatna a különféle magyar fejlesztésű játékokkal.
Érdekes módon a társasjátékipar nagyon hasonlít a zenéből már jól ismert rendszerre. Ugyanúgy vannak sztárszerzők, de ugyanúgy nagyon fontosak a kiadók is, amik gyakran műfajokra vagy vevők egyes csoportjaira specializálják magukat, ráadásul a társasjátékoknak is van slágerlistájuk, a BoardGameGeek listája. Ebben a listában az első ezerben lenni már igazi sikert jelent. Itt van például Győri Zoltán kártyajátéka, a Spicy, de a nemzetközi porondon legismertebb Turczi Dávidnak is több játéka van itt. Eleinte ezeket a játékokat elsősorban külföldi kiadók jelentették meg, de az utóbbi években a magyar cégek is egyre aktívabbak a társaskiadásban. Be is mutatunk három hazai fejlesztésű és kiadású játékot.
Egy könnyű boros játék a vasárnapi ebéd után
A Dűlőre jutunk a bűvészként ismert Hajnóczy Soma játéka, bizonyos tekintetben folytatása a korábbi, Fröccs című kártyajátékának. Vagy lehet, hogy inkább előzménye, hiszen abban mindenféle fröccsöket kellett készíteni, ebben pedig bort kell termelni. Az asztal közepére kerülnek a dűlők, egy háromszor hármas rácsban, minden egyes ilyen lapra szőlő kerül, amit egy zsákból húzunk, így véletlenszerű, hogy hány fehér és hány vörös lesz. A saját körünkben leszüretelhetjük valamelyik dűlőt, amin van szőlő, és ezután végrehajthatjuk a dűlő kínálta akciókat.
Az akciók mind a bortermeléshez kapcsolódnak, préselhetünk bort, ami a pincébe kerül, érlelhetjük a bort a pincében, ilyenkor a már ott lévő hordók egyet lépnek előre. Ha megértek, akkor palack lesz belőlük. A saját táblánkon csak korlátozott mennyiségben tárolhatunk szőlőt, hordókat és palackokat, ha valamilyen akcióval a férőhelynél többet szereznénk, a felesleget tovább kell adni a többi játékosnak. Mivel ezzel a többieknek segítünk, ez olyan érzés, mintha a fogunkat húznák.
Sokszor arra is lehetőségünk van, hogy egy gazdát küldjünk valamelyik még leszüreteletlen dűlőre. A négyféle gazda mindegyike más-más akciót ad akkor, amikor bárki az adott dűlőt leszüreteli. Ha nem tetszik egy dűlő kínálata sem, választhatjuk a középső mezőt is, itt bármelyik akciót végrehajthatjuk, és az üres dűlőket átfordítva azokra újra rakunk ki szőlőt. A szüretelés helyett azt is választhatjuk, hogy leszállítunk egy megrendelésnek megfelelő borkészletet a pincénkből.
Ennyi a játék alapja, amit még egy-két apróság színesít, például lefoglalhatunk megrendeléseket, és nem mindegy, hogy milyen sorban teljesítjük azokat, mert a kártyák oldalán az illeszkedő szimbólumok is pontot érnek. A játék grafikai világa követi a Fröccsből már megismert kombinációt, Korcsmáros Pál képregényei és a hatvanas évek munkavédelmi plakátjai keverednek benne, de színes és jól mutat. A játékhoz használható szőlőfürtök, hordók és palackok pedig igazi extrának számítanak az általában megszokott színes kockák helyett.
Összességében a Dűlőre jutunk nem túl hosszú, kifejezetten könnyen tanulható és érdekes mechanikákkal is dolgozó játék lett. Legizgalmasabb megoldása, ahogyan a dűlőlapok egyik és másik oldala változtatja folyamatosan, hogy mi a kínálat, és milyen akciók érhetők el, ezzel terelve egy kicsit egy irányba a játékosokat. Többnyire mindenki a maga dolgát intézi benne, leginkább arra kell figyelni, hogy valaki más ne fejezze be a játékot, mielőtt mi meg tudtunk volna csinálni mindent, amit elterveztünk. Tipikusan az a játék, amit egy vasárnapi családi ebéd után együtt lehet játszani, nem kell attól félni, hogy nagyon megzavarja az emésztést, és összeveszni sem fog rajta senki.
Cserekereskedelem egy kis szerencsejátékkal
Meglepő lehet, de nem ez az első olyan borászattal foglalkozó társasjáték, amit egy más területen már bizonyított híres ember tervezett. Az első Megasztárok zsűrijéből ismert zenész, Pierrot már több éve elsősorban társasjátékok tervezésével foglalkozik, és több, nagy kiadó által megjelentett játék után tavaly saját maga is kiadott egyet, Cuvée címen, amiben szintén bort kell készíteni, és mi is próbáltuk. Mi kifejezetten szerettük ezért is vártuk igazán a következő saját kiadású játékát, aminek Caravanserai lett a neve, és ennek megfelelően egy karavánszerájban játszódik.
Ahogyan a hely szelleme is diktálja, a lényeg a bizniszelés. A figuránkkal lépegetve juthatunk különféle helyszínekre, ahol valamilyen seftelésre van lehetőségünk. Egyes helyeken szabott áron vásárolhatunk a hatféle árucikkből, cserélhetünk vagy eladhatunk mindenféle cikkeket. Van, ahol hitelt vehetünk fel, ami nélkül nem nagyon tudnánk boldogulni, de szerencsére, híven a Korán tanításához, a hitelt kamat nélkül kell visszafizetnünk. A játék során folyamatosan növelhetjük a hitelképességünket és azt is, hogy mennyi pénz fér el az erszényünkben.
A cél bizonyos termények beadásával megbízások teljesítése, a megbízásból kapott pénzből elsőként a hitelt fizetjük vissza, aztán feltöltjük az erszényünket, a maradék pedig megy győzelmi pontnak. Vannak kisebb és nagyobb megbízások, a nagyobbaknál nemcsak több pénzt üti a markunkat, hanem még egy speciális képességet is kapunk, ami kicsit megváltoztatja nekünk a szabályokat, például olcsóbbá tesz bizonyos termékeket, vagy a játék végén ad valamiért pontokat.
A játék addig tart, amíg valaki elér harminckét győzelmi pontot, de a játék végi pontozás még bőven változtathat azon, hogy ki nyer. Nagy vonalakban ennyi a játék, de még sok apró ötlet teszi izgalmassá, ilyen például, hogy a figuránkkal a körben alapból legfeljebb három mezőt léphetünk, de lehetőségünk van arra is, hogy egy lépésnél kockadobással döntsük el, mennyi a maximum. Ez a kis szerencsejáték kifejezetten izgalmassá teszi a lépést, és a többi játékosnak kiváló lehetőséget ad a kárörömre. A játék kinézetében a német játékokra jellemző klasszikus grafikai stílust követi, az árucikkek, amikkel kereskedünk, nem különböző színű kockák, hanem kifejezetten csinos műanyag darabok, amikről el is lehet hinni, hogy tényleg drágakövek és nemesfémek.
Ezt a játéktípust, amiben különféle árucikkeket kell cserélgetni, hogy a megfelelőket összegyűjtsük, nem a Caravanserai találta ki, de itt nagyon ügyesen keveredik több olyan mechanizmussal is, amit így együtt még nem láthattunk. Ilyen a hazardírozás (a kockadobással), az, hogy a megrendelésekből egyformákat vagy különféléket próbál összeszedni az ember, vagy akár a hitelfelvétel. Ezek szépen illeszkednek össze egy játékba, együtt sokkal komplexebb játékélményt adva, mint amit az ember az egyébként kifejezetten könnyen érthető szabálykönyv alapján várna. Eleinte teljesen reménytelennek tűnik, hogy akár egyetlen győzelmi pontot is összeszedjünk, de hamar felpörögnek a dolgok, és végén már csak úgy dobálgatjuk a gyémántokat, megadva ezzel azt az érzést, hogy nem hiába taktikáztunk. Tipikus második játék, ha valaki megismerkedett az Azullal vagy a Carcassonne-nal, és valami kicsit komolyabbra vágyna.
A cél a legmenőbb boszorkánynak lenni
A magyar kiadók között különleges helyet foglal el a Mindclash Games, mivel ők a kezdetektől fogva nemzetközi piacra készítettek játékokat. Az első ezek közül az illuzionisták között játszódó Trickerion volt 2015-ben, majd ezt követte az eddigi legnagyobb siker, az Anachrony, ami magyarul is megjelent, és mi is írtunk róla, még most is a 49. a társasjátékos slágerlistán. Mindkét játékra és az azóta megjelentekre is közösségi finanszírozással gyűjtötték össze a tőkét, így ezek a játékok hordozzák is a Kickstarter-társasok jellemzőit: elsősorban a gyakorlott játékosokat célozzák meg, összetett stratégiát követelnek meg, kiemelkedő a grafikai megvalósításuk, és a doboz tele van mindenféle figurával, speciális kockával és alkatrésszel. Legutóbbi nagy dobásuk a sci-fi-környezetben játszódó Voidfall, aminek a doboza több mint hét és fél kiló. Ehhez képest a legutóbbi játékuk, a Septima kifejezetten visszafogott méretű, akkora, mint egy átlagos játék. Ez is a Kickstarteren kezdett, de már megjelent a bolti verziója is, sajnos csak angolul.
Ebben a játékban mindenki a saját boszorkánycsapatát irányítja, a cél, hogy az év végére mi legyünk a legmenőbb csapat. Ehhez azt kell tennünk, amit egy kedves boszorka többnyire csinál: varázsfőzeteket készítünk, gyógyítjuk a szegény népet, titkos rituálékat hajtunk végre, és persze menekülünk a boszorkányvadászok elől. A játéktábla közepén a falu, akörül az erdő, majd a boszorkányvadászok kunyhói vannak, itt fogunk lépkedni a saját figuránkkal négy évszakon át. Mindegyik évszak öt körből áll, ezek mindegyikében kell választanunk egy akciót a kezünkben levők közül, amit végre fogunk hajtani. Ha valaki más is választotta az adott akciót, akkor az erősebb, hatásosabb lesz, így az egyes körök előtt érdemes megbeszélni, hogy a többiek milyen akciót választanak, akár azért, hogy azt hatékonyabbá tegyük, akár azért, hogy ne legyen közös választásunk, mivel az növeli a ránk terelődő gyanút. A gyanú a kör végén kap szerepet, amikor a boszorkányvadászok próbálnak meg elkapni minket, minél gyanúsabbak vagyunk, annál nagyobb az esélyük.
Az akciók között van mozgás, gyűjtögetés, varázsital-készítés, rituálék vagy éppen követők szerzése a faluból. Az alapanyagokból minden körben más az, amit könnyebb begyűjteni, és az egyes varázsitalokhoz is más alapanyagok kellenek. Ezek között a főzetek között van három, ami a faluban előforduló betegségeket gyógyítja, míg a többi segít mozogni, lenyugtatni a falusiakat, követőket szerezni. A rituálékkal varázslatokhoz juthatunk, amik elég nagy segítséget jelentenek, de gyakran növelik a ránk terelődő gyanút is. Az akciók végrehajtásánál nagyon nem mindegy, hogy hol állunk, összetevőket az erdőben lehet jól gyűjteni, a gyógyításhoz viszont be kell mennünk a faluba a beteg háza mellé, a faluban még speciális épületek is vannak, amik bónuszokat adnak egyes tevékenységekhez.
Egy évszakban ötöt használunk fel a nyolc lehetséges akcióból, és ezután visszavehetjük a kártyákat a kezünkbe, tehát újra a teljes választék a rendelkezésünkre áll. Az évszakok végén azonban még egy vagy két boszorkányper is lezajlik. Ebben a város főterén álldogáló falusiak vesznek részt, akik között vannak dühös parasztok, minél gyanúsabbak a boszorkányok, annál többen, de vannak köztük a boszorkányokhoz hűséges helyiek is, akiket mi küldtünk ide különféle akciókkal. Az összes figurát bedobjuk egy zacskóba, és kihúzunk belőlük a játékosok számától függő számút, ha ezek között a dühösek vannak többségben, elítélik a boszorkát, ha viszont a boszorkányok barátai, akkor felmentik, és akinek a legtöbb követője volt a kihúzottak között, az meg is kapja a boszorkányt a saját csapatába, és vele valamilyen különleges képességet is. A negyedik évszak végén jön a győzelmi pontok számolgatása, amiket kaphatunk azért, hogy hány és milyen beteget sikerült meggyógyítanunk, hány követőnk van, és még személyre szabott célokért is kaphatunk.
A kickstarteres változat tartalmazott egy kiegészítőt, amit most már külön lehet megvenni, de kicsit úgy érződik, hogy a játék teljes változata az, amikor ezt is használjuk. Ebben minden boszorkánynak lehetősége van állatalakot ölteni, ilyenkor egyes akciókhoz bónuszokat kap, de másokat nem választhat. Amíg állatalakban van valaki, addig a gyanú sem terelődik rá. A legnagyobb különbség, hogy ebben a változatban nem vesszük vissza a már kijátszott akciókártyákat az évszak végén, hanem csak akkor kapjuk vissza őket, ha állatformából visszaváltozunk emberré. Ezzel a játék egy kicsit olyan lesz, mint a Concordia, amiben az akciókártyák visszavétele szintén külön akció; amilyen egyszerű ez a szabály, annyival bonyolítja a stratégiai lehetőségeket.
A Septimát a kiadó kifejezetten egyszerű, belépő szintű játéknak szánja, és valóban más játékaikhoz képest nem olyan összetett, a Voidfall szabálykönyvében a kártyákon szereplő ikonok és jelek felsorolása például négy oldalt tesz ki, itt ilyesmire nincs szükség. Ennek ellenére semmiképpen nem mondanám a Septimát egyszerű játéknak, olyan, mint a legkisebb óriás, a legegyszerűbb a komplex játékok között. Ezek mellett benne van minden, amitől a Mindclash Games játékai annyira sikeresek: fantasztikus grafika, erős történet, ami a szabályokból is átjön, illetve izgalmas játékmechanika. Azzal, hogy a közösen választott akciók egyszerre jelentenek előnyt és hátrányt is, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mit csinálnak a többiek, a megszokott euró típusú társasokhoz képest így sokkal több lesz az egyezkedés, a kommunikáció, akár az árulás is a játékban. A játék közben valóban életre kel a falu, a boszorkányvadászok és a boszorkányperek nemcsak remek taktikai lehetőségeket adó komponensek, hanem egy izgalmas történet részei.
A játékokat a kiadóktól kaptuk kipróbálásra.